according to ME - avagy szerintem a világ Version #01 || 1280x1024 MOZLLA
Welcome


Üdv eme kicsiny honlapon, mely tulajdonképpen tükre egyéni, bár talán nem mindenki számára érdekes személyiségemnek, múltamnak, jelenemnek, szóval, a világomnak. 1997. január 23-án születtem, így 17 éves vagyok, vízöntő. Úgy tartják, eme jegy szülöttei igazi újítók, akik előrébb viszik a világot; én azért nem élnék eme általánosítással, de az tény, hogy szabadság-mániás vagyok, már csak azért sem szeretem azt, amit mindenki, az egyéniségre törekszem, és egy jól működő barátság mindennél fontosabb számomra. Neurotikus vagyok, kissé mizantróp (vagy inkább csak antiszociális, esetleg lelketlen), ezek mellett enyhén apa-komplexusos, hipochonder és önbizalom-hiányos, ugyanakkor arrogáns, szarkasztikus és cinikus. Igazán felüdítő jellemzők, nem? Ha esetleg nem sikerült elriasztanom téged az olvasástól, annak örülök, és tárt karokkal várlak!

 

 
Chat

Nem kérek túl sok mindent, egyedül annyit, hogy kulturált formában fejezd ki magad, és ne hirdess. Amit a törvény nem tilt, azt szabad: nyugodtan megkérhetsz, hogy nézzek be és véleményezzem az új kinézeted, jelentkezzek erre és arra a versenyre, kérhetsz cserét, szóval, szabad az út :)

 
Kiccsalád

//accordingtome.gportal.hu/portal/accordingtome/upload/686618_1390651166_05938.jpg
//accordingtome.gportal.hu/portal/accordingtome/upload/686618_1390651166_04698.jpg

Képre vár: Luna

Cserének nyugodtan jelentkezhetsz a chatben, hidd el, nem fogom leharapni érte a fejed, sőt, aktív látogatód leszek, mert neten keresztül abszolút túlszociális és barátságos és ölelkezős vagyok, csak aztán igaziból ne kelljen...

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Been here
Indulás: 2010-09-22
 
News~

Power

2014.06.08. 13:00, Naomi
Címkék: blog ajánló
Macklemore ft. Ryan Lewis - Can't Hold Us

Sziasztok!

Jó rég nem volt bejegyzés, de most úgy döntöttem, talán összejött annyi dolog az életemben, amennyiből legalább néhány bekezdést össze lehet hozni.

Lassan itt az év vége, aminek annyiban örülök, hogy aludhatok majd másfél hónapon át délig (mert munkára nem sikerült jelentkeznem, csak címerezés maradt, az meg az én nem létező állóképességemmel nem jó üzlet), viszont annyiban meg fogok halni, hogy rühellem a meleget. De tényleg. Még az előttem csoszogó öreg néniknél is jobban. Egyszerűen utálom, hogy megsülök, izzadok, nem tudok normálisan gondolkodni, mert megfőnek a gondolataim az agyvizemben - én hideg-párti vagyok. Az ellen addig öltözöl meg takarózol amíg akarsz, de melegben egy idő után már nincs hova tovább. Néha el is gondolkozom rajta, hogy ások egy jó nagy gödröt az udvar végében, és nyári álmot alszom, néha kijövök egy zacskó müzlire vadászni, aztán visszahúzódom... De aztán rájöttem, hogy Anya kiakadna, ha elrontanám a kertje összképét, így maradok ébren.

Az év vége egyet jelent a vizsgákkal is - kinek szakmai, kinek érettségi, kinek egyetemi, nekem éppenséggel kisérettségijeim voltak, méghozzá matekból írásbeli, irodalomból szóbeli, angolból mindkettő. Már kikaptuk az összeset, az angolom 96% lett (két pontot vesztettem, mert egy ilyen szövegbehelyettesítős feladatban összekevertem kettőt), de a tanár azt mondta, erre még rá kell gyúrni. Mondom kösz, ez aztán bíztató.

A matekom 4/5, de egyetlen ponton múlott az ötös, amit a tanár, ha nagyon akart volna, összeszed, de közölte, hogy ez így szerinte sokkal jobban biztat arra, hogy teljesítsek - a francokat! Ez arra biztat, hogy ingerem legyen felgyújtani a házát. Főleg azért, mert a vizsga előtt direkt megkérdeztem, ha megírom ezt négyesre, négyes leszek-e év végén (ez ugye már beleszámít a felvételipontjaimba), mire sűrűn bólogatott, hogy persze! Nos, most közölte, hogy még írnom kell a négyesért... Szuper.

Az irodalmam szintén ötös lett, bent volt harmadik tanárnak a történelemtanárunk is, aki utána törin ódákat zengett arról, hogy milyen okos vagyok, hogy mennyire jó, hogy el tudom helyezni térben az ezt meg az azt (tényleg nagy teljesítmény a Toldit besorolni), amitől legszívesebben a föld alá süllyedtem volna. Utálom, amikor a tanárok kivételezetté tesznek, mert ez azt jelenti, hogy a többi osztálytársam is megutál egy kicsit - megértem, én is legszívesebben megfojtanám az egyiküket, akit imád a matektanár, és mindig ajnároz. Szerintem külön bunkóság ez a tanár részéről, mert a gyerek hiába utálja ezt, a többiek egy icipicit akkor is ellene fordulnak. Mert a tanár kicsi kedvencét senki nem szereti.

Mindegy, a lényeg az, hogy ezekkel egészen jól megvagyok. Sok tárgyból le is lettem már zárva, nagyjából ilyen eredményekkel:

Irodalom: 5
Nyelvtan: még nincs eldöntve (az első félévemmel együtt négyes, mivel ott a tanár köcsög volt, és egyetlen dolgozat hiányára beírt három egyest is, de a második félévem az színötös)
Angol: 5
Műhely: 4
Műszaki rajz: ? Szerintem 3
Geodézia: tuti mindkettő 3
Infó: 5
Matek: elválik, de akkor is meglesz a négyes ha belegebedek
Művöri: 5
Tesi: 5
Történelem: 5
Fizika: 3 (rühellem a hullámokat)
Etika: 5 (nagy teljesítmény)
Statika: 4

Az átlagom úgy 4,2 körül fog alakulni. Jobbra számítottam, de mindegy... Tudtam, hogy a fizikával nagyon le fogom húzni, de abban reménykedtem, hogy a tanárunk nem kezd ketteseket osztogatni a rajzainkra, mert volt rajta egy-egy folt (a vonalzó miatt), meg hogy geodézián nem szerzek be egy egyest, amiért nem láttam a horizontális szögmérő számait (tényleg nem láttam, de a tanár nem hitte el, ezért egyes), de már mindegy. Jövőre jobb lesz. Az viszont megnyugtat, hogy a felvételi tantárgyam (ugye matek, irodalom és nyelvtan, történelem, angol és építési alapismeretek) aránylag jók lesznek, bár persze ez azon is múlik, hogy a végén hogyan fogják összevonni az építészes órákat... Mert ha a geodézia is benne lesz a művtöri, a statika, a műhely és a rajz mellett, akkor hármas lesz az összevont jegy, ha nem, akkor négyes. Szurkolok, de úgyis sejtem a végeredményt...

Nos, a nyárra nincsenek törtető szándékaim, hogy úgy mondjam. Legfeljebb az, hogy itthon ülök és tévézek, elkezdek pár új sorozatot - persze, megbeszéltünk pár programot a többiekkel, de az nem tölti ki az egész nyaram. Jövőre már megyek majd dolgozni (betöltöm a 18-at, és akkor megyek jelentkezni már januárban a Tesco-ba árufeltöltőnek, meg az iskola ki fog minket irányítani egy hónapra szakmai gyakorlatra, a technikum miatt), akkor nem lesz ilyen problémám, de most még utálni fogom a nyarat teljes szívemből. Az egyetlen jó dolog amit hozott nekem az alváson kívül az az új szerelmem, a Power c. sorozat.

James "Ghost" St.Patricknek mindene megvan: gyönyörű feleség, klassz manhattani lakás, és a legmenőbb, felfelé törekvő Night Club New Yorkban. Klubjába, a Truth-ba, csak az igazán fontos emberek járnak, híresek avagy épp hírhedtek, akik annak a városnak az életét mozgatják, mely sohasem alszik. Ahogy növekszik a klub sikeressége, úgy kezd el Ghost is egyre nagyobban gondolkodni. Ugyanakkor, a Truth igazából mocskos valóságot rejt maga mögött - itt mossák azt a pénzt, amelyet Ghost a droghálózatából zsebel be, mely csakis a gazdagokat szolgálja ki. Ahogy Ghost megpróbál kilépni az alvilágból, és inkább a legitim Klubhoz fordulni, hogy kerül minden egyes dolog, ami drága neki, egyre nagyobb veszélybe. Ha egyszer benne vagy, vajon ki tudsz belőle szállni valaha?

Ez a szöveg a STARZ honlapján található, kisebb-nagyobb fordítói szabadsággal. Hogy én miért kezdtem el nézni? Nem azért, mert 50 Cent a producere. Nem csak azért, mert New Yorkban játszódik. Azért, mert Ghost gyerekkori legjobb barátja, és mindkét üzletében társa Tommy Egan, akit az én legeslegkedvencebb színészem játszik, Joe Sikora. A név talán nem mond sokat köbö senkinek, mielőtt megnéztem a Safe c. filmet Jason Stathammel, én sem ismertem, de aztán ott egy orosz maffiózót játszott, és uuuuh :3 Azóta a szerelmem, minden egyes filmjét és sorozatszerepét megnéztem. Eddig főleg színházban játszott, illetve kisebb szerepeket filmekben (hogy a híresebb filmeket említsem, volt Tom Cruise-zal a Jack Reacherben, mint James Barr, akit ártatlanul vádoltak többszörös orvgyilkossággal, az említett Safe-ben Jason Statham nemeziseként, aki megölte a feleségét, Shutter Island, mint egy ápoló, és Boardwalk Empire, amit nem láttam, de már tervben van), és több, mint három tucat sorozatban (csak hogy néhány itt legyen: CSI: Miami, CSI: A Helyszínelők, Gyilkos Elmék, Rubicon, LOST, Döglött Akták).

És most végre nem kell újra és újra néhány percet nézegetnem, ha épp csorgatni akarom a nyálam (valószínűleg csak én vagyok így vele, mert bár jó színész, ezt több helyen olvastam, nem tipikus álompasi - az is igaz, hogy láttam egy interjút vele a Powerrel kapcsolatban, és karikagyűrű volt az ujján, tehát időközben megházasodott, tehát legalább egy embernek rajtam kívül is ez volt a véleménye), mert már az első részben is annyit szerepelt, hogy a bőség zavarába kerültem :D Tegnap jött csak ki amerikai idő szerint este kilenckor, de én fent maradtam éjfélig, hogy le tudjam tölteni aztán megnézni :) Különösen tetszik, hogy VÉGRE nem valami gyökeret játszik, vagy épp főgonoszt, hanem Ghost legjobb barátját, aki szinte családtag, és mindent megtenne, hogy megvédje őket, ráadásul eszes is. Oké, a csajt, akivel majd összejön a STARZ honlapja szerint, bizonyos Holly, aki felszolgáló a Truth-ban, már most rühellem, mert egyrészt olyan kurvás külseje van, másrészt, mert arra fogja buzdítani Tommyt, hogy ne hagyja magát elnyomatni Ghosttal szemben, mert egyenlőek, magyarán összeuszítja őket.... De ezen kívül egyébként jó sorozatnak ígérkezik. Nem épp családi komédia, de nekem tetszik :) 18-as ezt előre leszögezem, a drog és a szex elég erős elemként jelen van, nem mintha zavarna... Főleg a Trónok Harca után.

Tehát, aki érdekel egy nem épp romantikus, de azért nem is érzelmileg inkompetens, drámai, izgalmas, akciódús sorozat a drogok és az éjszakai élet világáról, valamint a hűségről és szeretetről, legyen az házastársi vagy testvéri, ajánlom, töltse le és nézze meg!

Az én szívem harangvirág

2014.05.22. 14:20, Naomi
Címkék: blog
Katie Herzig - Hey na na

Ahoy!

Próbáltam jönni már tegap, meg azelőtt is, csak valahogy nem volt kedvem. Oké, kedden más problémám is akadt, nevezetesen az, hogy szerdán volt az angol vizsgám szóbeli része. Az írásbelit és a hallgatást már hetekkel korábban letudtuk, szerintem könnyű volt, bár volt benne egy ipse, aki borzasztó, skót (vagy részeg) akcentussal mormogott a kocsmákról... Tizennégy tételünk volt csak, olyan egyszerű témák, mint a család, önmagam, ház, munka, stb. A gond az volt, hogy nem mondhatsz, amit akarsz, mert kérdések szerint kellett kifejtened előtte írásban, majd azt megtanulni és elmondani. Én persze tojtam rá - nem azért, mert rebellis énem ezt akarta tenni, hanem mert semmi értelmét nem láttam, főleg amellett, hogy még egy csomó rajzzal is el vagyok maradva... A művészettörténetből például nagyjából két tucat ábrát kell csinálnom, és még egy sincs kész :') Majd veszek pauszpapírt a művészellátóban, és hétvégén megcsinálom.

A vizsga nagyon izgalmas volt, de tényleg. Nyolctól tízig voltunk mi, az A-sok, azt kellett a frontvonalba küldeni, aki a legjobban félt. Martin annyira ideges volt (ő németes), hogy fel alá járkált, folyton beletúrt a hajába, kocogtatta az óra lapját, mintha az bármiről is tehetne, végül pedig az egyik osztálytársunk adott neki valami bogyót. Nem tudom, mi lehetett az, remélem, csak xanax (így kell írni? Passz), mindenesetre, debilboldog lett belőle :D

Teltek az órák, én maradtam a végére, mert ráérek, és mert nincs buszom. Kihúztam a House & Living Environmentet, elmondtam nekik mindent, ami csak eszembe jutott. Hogy itt és itt élek, ennyi szoba van, ilyenek, így megy ez nálunk, és hogy delfinek vannak a falamon, amit anyukám festett, de el akarom tüntetni... Meg van egy tervezőasztalom, ami faja, csak eltörtem, Apa pedig két éve keresi lázasan azt a csavarhúzót, ami megfelelő lenne :D Már rég nem vagyok türelmetlen, Budapestre hat év ígérgetés után jutottunk el...

Lényeg a lényeg, én szerencsésen megúsztam. Fanni (a szöszi, nem a malacimádó) és Vivi (a komlói) azonban kihúzta a nemezisét: Fanninak a Tehcnology-ról kellett volna beszélnie hat percig (ebben külön az a jó, hogy még a városi angol versenyen kihúzta a Sci-Fi témát, amit szintén nem tudott), Vivi pedig a World of Workről. Nem értem mondjuk, mi olyan nehéz bennük - a technologyban elmondod, milyen részei vannak a gépnek, mennyit használod a netet és mire, játszol-e, valaki másod játszik-e mondjuk PS játékokkal. A Workinget meg hagyjuk, Anyuci-Apuci munkahelye, beosztása, meg hogy mi leszel, ha egyszer nagy leszel, azon kívül, hogy felnőtt.

A lényeg, hogy megúsztuk. Nem maradtam ott a végéig, hogy megtudjam az eredményeim, mert rohannom kellett a buszra, de a B-s Gergő (ő az egyetlen kb. akit bírok onnan) szerint szinte mindenre max. pontot kaptam, úgyhogy csak nem lehetett olyan rossz :) Holnap kiderül a pontos eredmény. Nem akarom, hogy tökéletesne legyen, csak azt, hogy a B-sekénél jobb!

Ehhez persze tudni kell, hogy a B osztály az istenkirály, meg a tökéletes, és a perfekt, és a wonderfull. Ez abban nyilvánul meg, hogy míg nálunk el vannak osztva a dolgok arányosan, az osztályunk nagy része 4-2 jegyek között ingázik (plusz egy-két rossz, mint Roland, és egy-két jó, mint én vay Sziszi), addig a B-ben ez vagy ötös, vagy egyes. Középút nincs. Max a kettes. De ennek ellenére ők a szuperjók... Olyan arrogánsak, hogy egyszer a versenyen odamentem Balázshoz, akivel egy angolcsoportba járok immár három éve, megkérdeztem, hogy hogy ment, rám nézett, felhúzta a szemöldökét, majd elfordult. WTF? És állandóan ez megy... De a legrosszabb Kata. Nem az, hogy utálom, de ha ő épp égne, nálam meg lenne egy pohár víz, meginnám a vizet. Angolon vele is egy csoportban vagyok, volt olyan feladat, hogy járkálni kellett az osztályban és mindnekivel beszélgetni egy kicsit a szokásairól, én odamentem hozzá, feltettem egy kérdést (mosolyogva), mire ő rám nézett, elfintorodott, megvonta a vállát, és elröhögte magát, miközben visszafordult a "klikkjéhez".

Rég rájöttem, hogy ez az egyed Taigetosz-pozitív.

Na igen, szóval a B az istenkirály. Van hat ember, akik magolnak, de amúgy emberileg seggfejek, aztán a többi húsz meg síkhülye... Klikkekbe rendeződnek, egyik fél sem beszél a másikkal, szóval, nincs nagy összetartás. Szerencsére nálunk nem ez a helyzet, és mindig áldom az eget, hogy ide kerültem :)

Ma nem történt izgalmas, azon kívül, hogy reggel annyira megijedtem a büfésbácsitól, mert olyan csúnyán nézett, hogy miattam fel kellett állnia, hogy a tervezett csomag zsepi helyet vettem két pogácsát meg egy csokit... Megveszem én, csak ne öljön meg. Fizikán dolgozatot írt az, aki pénteken nem ment be (nekem akut iskolaundoritiszem lett), a téma az elektromágneses hullámok és a rezgőkörök, bármi is legyen ez. Kiírtam a nagy részét a függvénytáblából, meg amire még emlékeztem, azt benyögtem, és ennyi. Remélem, meg lesz a hármas - nem olyan fontos, nem ezt viszem egyetemi felvételire, de kiakaszt.

Matekból is írtunk, az mondjuk ment (koordináta-geometria, körök), mert tetszett, reménykedem egy ötösben vagy négyötödben. Töri volt még, azon animációt néztünk az isaszegi csatáról, ami tetszett volna, ha közben a tanár nem járkál fel s alá, mint akinek benne van a bugi a lábában. Mondjuk, izgalmasabb volt - sosem tudhattad, mikor mászik be pont eléd. A zenéje kifejezetten tetszett, a grafika is egész jó volt, bár nekem folyamat a Mesterlövész ugrott be róla :D Volt még nyelvtanunk, ahol a szépirodalmi stílusrétegen aludtunk (olyan megnyugtató volt a néni hangja, kivéve, amikor rikácsolt), statikán meg dolgozatot írtunk, ami négyes lett. Nem rossz, ahhoz képest, hogy a feléről hiányoztam. Épületszerkezetek óránk volt az első, ahol a tanárnő különféle munkahelyi balesetekről mesélt, amik még érdekesek is voltak (a lényege az, hogy akárki csesz el akármit, te mész dutyiba, mint kivitelező és/vagy építész), bár nem sokon múlott, hogy kimondassuk vele a "sisakos sáska" szót. Szegényem egy kicsit pösze... De azért cuki.

Ennyi volt a mai. Mivel ezt így rövidnek és unalmasnak éreztem, gondoltam, összegyűjtök pár érdekességet. Tudniillik, ezek a gyengéim :D Kérdezze csak meg valaki az osztálytársaimat, ha épp csönd ül be a beszélgetésbe, benyögök egyet.

  1. A termeszek gyorsabban rágják a fát, ha metált hallgattatnak velük.
  2. A kenguru elnevezésének története egyszerű. Mikor a felfedezők összefutottak egy ottani őslakossal, akinek valami döglött állat volt a kezében, megkérdezték: mi az? Mire a bennszülött válasza a saját nyelvén: nem tudom, vagyis "kenguru".
  3. A delfinek is párzanak pusztán az érzés miatt. És egyébként melegek is lehetnek.
  4. A tehenet be lehet rúgatni, ha almával eteted.
  5. Egy skorpió pedig megőrül egy csepp alkoholtól, és agyonszúrja magát.
  6. A disznó anatómiájánál fogva képtelen felnézni az égre. Kivéve, ha a hátára fordítod.
  7. Egyes aligátorok képesek a jégbe fagyva élni hónapokig, ha az orrlyukaik levegőn lehetnek.
  8. A nyulak immunisak a feketeözvegy mérgére. (Just in case - Bear Grylls)
  9. A világ termeszeinek össztömege meghaladja az összes élő emberét.
  10. A krokodil nem tudja kinyújtani a nyelvét.
  11. Becslések szerint nagyjából fél millió fát mókusok ültettek, akik elfelejtették, hova ásták a mogyorójukat.
  12. A békák csontjaiban is ugyanúgy évgyűrűk vannak, mint a fáknál.
  13. A szúnyogokat a kék szín vonzza, a darazsakat a melegebb árnyalatok.
  14. A halak is kaphatnak tengeribetegséget. (Too bad...)
  15. A teknősök, a halak és a méhek teljesen süketek.
  16. A bőrre fújható riasztók nem elriasztják a szúnyogokat, cska megzavarják az érzékszerveik.
  17. Négy másodperces csönd a beszélgetésben már úgy hat az emberi agyra, mintha elutasították volna. Ezért érzed kínosnak.
  18. Egy strucc szeme nagyobb, mint az agya. (Becsléseim szerint a tinitársadalom harminc-negyven százalékával is ez a helyzet.)
  19. Az embereken kívül a hangyák is háborúznak - csatákat vívnak, hadifoglyokat ejtenek, akik rabszolgák lesznek.
  20. A világ legidősebb aranyhala 43 évet élt.

 

Akkor jó a jó hajó ha jó a hajó vitorla

2014.05.17. 13:44, Naomi
Címkék: blog video
Mindy Gledhill - All about your heart

Sziasztok!

Ismét itt vagyok, nem is számolom, hány hónap kihagyás után. Az az igazság, hogy nem volt kedvem írni - mióta szereztünk routert, azóta a géphez ülni sem volt kedvem, mert a "fontos dolgokat", mint amilyen megnézni az e-mailjeim, meg esetleg fellesni ama csodálatos fészbúkra, a telefonomról is tudtam intézni. Már megbarátkoztam vele, egyébként; jobb egy fokkal, mint Anyukám drágám telefonja. Az is érdekes sztori - elromlott a telefonja neki is meg apámnak is, ezért úgy döntöttek, vesznek újat. Engem kértek fel, mint szakértő tanácsadót, mondván, én ebbe a z generációba tartozom, biztos tudom. Jó, tudom is, de mit ér a tanácsom, ha nem hallgatnak rám?

Anyának persze minden mindegy volt, ő csak telefonálni akart vele, Apának voltak nagyobb igényei. A volánnál, ahol dolgozik, csak adott típusúra adnak céges kedvezményt, így azt már előre eldöntötték, hogy érintőképernyős, androidos változatot vesznek. Ebben csak az a poén, hogy mind ezidáig régifajta, csúsztathatós telefonjuk volt, és azt sem tudták használni. Anyának gyorsan választottunk egyet, ami tetszett neki, Apára viszont rá kellett szólnom, mikor a Nokia Lumia 920-at nézegette, meg a Samsung Galaxy S5-öt, hogy héékás, állj már le! A kerítésünk nincs kész, nemhogy több százezres telefont vegyünk... Néha úgy érzem, én sokkal felelősségteljesebb vagyok nála.

Persze jött a szentbeszéd, hogy ő ezért a pénzért megdolgozik, én csak ne szóljak bele abba, hogy mit vesz és mit nem. Mondjuk, látni kellett volna az arcát, mikor áhítatos tekintettel közölte, hogy X modellhez jár töltőtok is! Meg négy magos processzor! Értitek, azt nem tudja, hogyan indítsa újra a UPC boxot, de neki KELL négymagos processzor  Végül sikerült leredukálnom a végösszeget, így vett egy Sony Xperiát, "potom" 120e forintért...

De a benzinpénzt a húgomtól szokta elkérni.

Na mindegy, Anya telefonján élem ki vágyaim egy Androidos telefon iránt (sokkal jobb a böngésző, az enyémen Explorer van, azon Chrome, és több játékot lehet rárakni - találtam egy tök jó vadászosat, The Deer Hunter, azt hiszem, az nagyon bejövős), és néha arról írok üzenetet. Igen ám, de az autokorrekt nagyon odab*sz :D Egész idáig nem értettem, hogy miért panaszkodnak az amcsik tumblr-es posztokban... Már értem. Mikor a "motyog"-ot folyton átírja motorra, és a Vanessát Vaníliára... El is neveztem Varánusznak, mert azt a szót meg az Istenért nem ismerné fel.

Szóval, vagyogatok. Nem voltam osztálykirándulni, mert nem éreztem szükségességét annak, hogy kifizessek tizenötezer forintot azért, hogy felmenjek Budapestre, ahol mindenki látott mindent (mert persze olyan alaphelyekre mentünk volna, mint a Hősök tere), majd este nézzem, ahogy körülöttem mindenki lerészegedik. Jó, nem mindenki; de nem bírom a részeg embereket. Meg a pia szagát. Nagyon nem.

Az osztályunkban, azt hiszem, nem történt semmi különös, megvagyunk, mint a befőtt. Már nem ülök állandóan a sarokban és fotoszintetizálok, mint eddig, bátrabb vagyok, a Fanniékkal (nem a disznó-imádó Fanni, hanem a másik, akiért mindig minden fiú rajong) egész jól kijövök. Így már merek beszélni az osztály kétharmadával, az egészen jó arány.

Vivi, aki eddig halálosan szerelmes volt Olivérbe, majdnem összejött vele, de mégsem ; mert "megbeszélték, hogy senki nem akar többet a másiktól", de azért Olivér rendszeresen nézegeti, hogy ki ír Vivinek fészen, meg védelmezi őt, meg Vivi is állandóan elbambul, ha meglátja, de ááá, nem, nem tetszik egyik a másiknak... Aztán egyszer majdnem összejött Olivér legjobb haverjával, Robival (bár lehet, hogy az csak hipogám jelleme miatt volt), de nem, mert vele is megbeszélték, most meg megint úgy néz ki, hogy szerelmes Olivérbe... Én már nem értem, de tényleg!

Aztán ott a másik eset is, Fanni és Martin. Martin, ugye, idén bukott hozzánk, és ők nem járnak, nem járnak, de állandóan ott vannak egymás mellett, jeles alkalmakkor, mikor pia is kerül a képbe, csókolóznak, a kiránduláson együtt aludtak, újabban Martin pedig állandóan ölelgeti Fanni derekát... De nem, itt sincs semmi köztük, persze.

MIÉRT ILYEN HÜLYÉK AZ EMBEREK?!

Más fontos esemény nem hiszem, hogy történt volna... Újra folytatni kezdtem a HP-fanficcem, voltam egy angolversenyen, ahol országosban 11. helyezést értem el (senki ne mondja, hogy ez jó, mert nem az, mert nem is akartam menni, az egyedüli meggyőző érv az első három helyezettnek járó, ingyen nyelvvizsga volt, de így lópikulát kaptam, nem tapasztalatot), és újfent nekiálltam PS-ezni :) Beraknám ide pár újabb munkám, csak, hogy legyen is valami színfolt ebben a posztban:

Remélem, hogy mostantól megint el fogok tudni kezdeni rendesen blogolni, vagyis, meglesz hozzá a motivációm :) Lehet, hogy a mai nap folyamán még dobok fel egy-két grafikai cuccot... Meglátjuk.

Búcsúzóul, egy videó, ami HP fandom, GeorgexLuna párosítás, amit eddig nem ismertem, de nagyon megfogott, és gyönyörű a vágása :D

 

Szalagavató, szerelem és egyéb elmebajok

2014.02.17. 19:45, Naomi
Címkék: blog
Ezt hallgatom: 12 Stones - We Are One

Aloha, Everybody!

Imádom a hideget. Mondtam már? Imádom a havat, azt a tiszta fehérséget, amely ilyenkor ellepi a tájat. Imádom az esőt, ahogy kopog a kapucnimon, ahogy hihetetlenül békés nyugalmat létesít, és azt, hogy egy kiadós eső után valahogy mindig minden olyan fényesnek, tisztának, újnak tűnik. Engem nem zavar, hogy hideg van, sőt - én ilyenkor vagyok elememben! Talán épp ezért nem véletlen, hogy az Egyesült Királyságba, vagy valahova Oroszországba szeretnék majdan kiköltözni. Mind a kettő helynek megvannak a maga szépségei.

Na, de most nem erről akartam írni.

Az utóbbi időben megint nem írtam, mert, nem is tudom, egyszerűen nem volt kedvem hozzá. Most azonban itt vagyok, életjelet adok, és el is regélem, mik történtek velem az elmúlt időkben.

Szalagavató.

Olyan ünnepélyes, jeles esemény, amikor összegyűlik a család apraja-nagyja, isznak, esznek, pénzt kapsz (vagy azt ballagáson szokás?), bulizol a barátaiddal egyet még az év végi, majd érettségi előtti hajtást megelőzve. Kiengeded a gőzt, szórakozol, közben persze nagyon izgulsz, nehogy elszúrd az osztálytáncot. Erről szól ez az időszak, nem?

Nem. Akkor nem, ha tizenegyedikes vagy, ezáltal szervező.

Akkor minden abból áll, hogy fölöslegesen jársz próbákra, engeded, hogy némely nagyképű, hisztis pí elfoglalja az ülőhelyed, mert ők a nagy és okos és erős végzősök, verset mondasz, amitől amúgy a szőr feláll a hátadon, jó, hogynem magad is elalszol közben, de ez van, mert az irodalomtanár ezt akarja hallani. Kiöltözöl, pazarlod az időd, hogy ezzel tisztelegj az alig egy évvel idősebbek előtt, mert ők... Hát, vannak. Szerintem hülyeség ez úgy, ahogy van, mindent el lehet intézni a ballagáson, ha meg a végzősök bulizni akarnak, akkor buliznak magukban. Lehet, hogy jövőre ezt máshogy fogom megélni, de semmi értelme az egésznek.

Kezdjük ott, hogy alig két héttel a 14-ei szalagavató előtt tudtuk meg, hogy nekünk ott jelenésünk van. Azt hittük, már kiválasztották a tűző-embereket. De nem. És ezért ötször-hatszor kellett plusz két órát bent maradnunk, mert a próbára négykor kezdődött, mi meg általában kettőkor végzünk, csak azért, hogy fél órát bent legyünk, és elpróbáljuk azt, hogy hogyan rakjunk fel egy kitűzőt. Mert ahhoz kell három diploma, de minimum egy atomfizikusi végzettség. A legnagyobb vicc az egészben az, hogy még csak nem is a szalagokkal próbáltunk, nem volt sorrend, semmi nem volt, csak felvonultunk a színpadra tetszőleges sorrendben, néztünk egy percig az előttünk álló tizenkettedikesekre, aztán ennyi, levonultunk. Hihetetlen.

Mindegy, a próbák lementek, és előző pénteken eljött a Szalagavató is. Kezdjük ott, hogy Valentin-napkor volt, ami engem hidegen hagy (és ezt nem az örökös szingli-énem mondatja velem), de állandóan ezt lökték a fülembe. Vagy azt, hogy "jaj, de jó, megyünk ide-oda a pasimmal", vagy azt, hogy "brühühü, nekem nincs pasim", vagy azt, hogy "áá, engem nem érdekel... de azért mégis, na...". Hát, nem tudom. Ideges lettem tőle, mert annyi közünk van ehhez az ünnephez, mint VV Krisztofelnek Kubához (annyira szánalmasnak érzem magam, hogy tudom, ki ez az ember...! Mentségemre legyen szólva, a Showder Klubból ismerem, meg az idióta reklámokból), és egyébként is. Milyen kapcsolat az, ahol évente egyszer adsz valamit a másiknak, mert kell? Félreértés ne essék, szerintem nem kell folyamatosan venni valamit a másiknak, mert hülyeség. Minek? Mert ügyesen tudsz anyucitól-apucitól kérni pénzt, hogy vehess valamit, amit kínai munkások raktak össze éhbérért? Ha valakinek ez a szerelem, hát rajta. Nem mondom, hogy én nem örülnék egy csokor virágnak vagy egy doboz bonbonnak, mert nem lenne igaz, ha ezt állítanám, de nem sértődnék meg. Miért? Mert valamelyik idióta kitalálta, hogy jaj, ez a szerelmesek ünnepe, gyorsan-gyorsan? Mindegy.

A lényeg az, hogy amúgy sem voltam túl rózsás hangulatban. Komlóra mentünk le Vivihez, elkéretőztünk az utolsó óráról,. ami egyébként infó, és imádom, így elértük a deles buszt. Egykor már bőven fent voltam Viviéknél, és ezzel az erővel el is kértem a wifi-jelszót. Nem vagyok telefonmániás, de a Nokia Lumia szar, és nem tudok rá máshogy játékot rakni, csak neten keresztül, nekem viszont nincs wifim, az ingyenes meg ótvar lassú... Lényeg a lényeg, a három órás busszal jöttünk is vissza. Addigra gazdagabb lettem vagy ötven játékkal (egy csomót letöröltem azóta, mert nem működtek normálisan), egy fél pizzával (nyami-nyami szalámis), és szép, göndörített hajjal. Ha eszembe jut, el is kérem majd Vivitől a fotót, mert még én is tetszettem saját magamnak. Ezen felül kaptam egy icipici szemhéjtust, amit én amúgy sosem használok, mert béna vagyok, és indultunk is. A buszon egyedül ültem, Vivi ugyanis megtalálta a nagy szerelmét, Olivért - róla kicsit alább olvashattok. Nem zavart, zenét hallgattam.

Rájöttem, hogy szeretem a szoknyát. Kaptam Vivitől egy fekete ünneplős-pörgős szoknyát, a térdem alá ér, és nagyon tetszik. Sosem hordok szoknyát, mert nagyobb darab vagyok, azt hittem, hülyén áll, vagy hasonló, de nem, csizmával pedig különösen jó. A végén még veszek egyet a hétköznapokra is :) Egésze nőiesnek éreztem magam, ahogy végiglibbentem az utcán (csak kétszer estem el a magassarkúban, és menet közben le is öntöttem a blúzom vízzel). Ez addig tartott, amíg rá nem jöttem, hogy nem olyan egyszerű szoknyában leülni, mint nadrágban. Én sebbel-lobbal, huppanva szoktam széket érni, nem vagyok könnyű léptű menyecske, és csak akkor vettem észre, hogy a szoknyámra ütem rá felcsavarodva, amikor... Észrevettem. Szóval, így okosan, nőies logikával végiggondoltam a dolgot, felhajtóerő meg miegymás, és rájöttem, hogy beza' valószínűleg fellebbent a szoknyám. Na de mennyire?

Ez volt itt  a kérdés, kérem szépen, és máig nem tudom a választ, amibe majd' belegebedek. Miért? Mert ott ült az egyik plátói szerelmem mellettem, vagyis, két székkel arrébb. Nem, ez nem tiniszerelem, felsőbb éves srác vagy hasonló. Ő az egyik informatikus-technikus-programozó-valami az iskolában, fogalmam sincs, hány éves, olyan 28-35 között lehet, és hobbiként arról szoktam ábrándozni, hogy majd itt szépen végzek, itt maradok technikumra, és amikor már úgy 19-20 leszek, hirtelen belém szeret, és ásó-kapa-nagyharang. Fura vagyok, tudom, de ugyebár apakomplexusom van, MINDIG az idősebb csávók jönnek be. Ő ráadásul olyan tipikusan íres fazon, vörös haj, szeplők, miegymás, a kora elég behatárolhatatlan, szerintem negyvenöt évesen is fiatalosan fog kinézni. Tudom, hogy én még nagyon, nagyon fiatal vagyok hozzá, a 17 éves és a 30 éves kissé mást akar, de egyrészt koravén vagyok, másrészt ez csak ábrándozás, harmadrészt meg.. A remény hal meg utoljára :) Ki tudja még, hogy mi lehetne ebből később, pár év múlva. Bár persze szerintem ő azt sem tudja, hogy létezem, de na. Álmodozni szabad.

Apámmal egyébként beszéltem a korkülönbség kérdéséről. Szerinte a tíz év nem olyan sok, a három-négy év az ideális. A tíz fölötti, pölö tizenöt, már necces, de sok mindentől függ. Ezzel egyetértek. Venni kell a korokat - nem mindegy, hogy egy tizenöt éves és egy harminc éves van együtt, vagy egy negyven és egy ötvenöt éves. Amennyiben a fiatalabb személyisége olyan, hogy érett a felfogása, hasonlók (igen, én is így gondolok magamra), akkor szerintem bizonyos szintig még jó is a különbség. Nem Hugh Heffneres magasságokban kell gondolkodni, de szerintem egy huszonöt és egy negyven éves jól kijöhet egymással, bizonyos esetekben. A társadalom ma már talán nyitottabb, és ha tényleg így jött el a szerelem, ebben a formában, akkor mi van? nem tehet róla az ember. De ez még a jövő zenéje.

Szóval, én most épp azon kattogok, mennyire égethettem be magam előtte. Harisnya persze volt rajtam, bőrszínű, de vastag, így kényes dolgokat senki nem látott, de akkor is. Katt, katt, katt, szinte érzem, ahogy gondolkozom. Ma fle kellett mennem az angoltanárihoz, hogy elkéretőzzek a papírboltba (volt ma ugye rajzóránk, és nekem volt ugyan lapom, de a csoportból hat másik embernek nem, én meg úgysem csinálok semmit angolon, csak külön feladatlapot, de az ráér tíz perc múlva is, így beáldoztam magam), amikor megláttam a programozói szobában-tanáriban, valamiben. Pont akkor nézett rám, így én olyan gyorsan sprinteltem a fal mögé, hogy fel is löktem szegény angoltanáromat, aki ezen annyira meglepődött, hogy meg sem kérdezte, miért megyek én az ellenkező irányba, amikor ő most jön hozzánk órára, csak köszönt, aztán elsietett. Csak később jutott eszembe, hogy hoppá, nekem vele kellett volna beszélnem, de mindegy. Gáz vagyok.

A Szalagavató egyébként unalmas volt. Két és fél órán át "ünnepeltem" olyan embereket, akiket alig ismerek, egy-két kivételtől eltekintve, és amúgy sem láttam semmit, mert beálltak elém. Annyira féltem attól, hogy elrontok valamit, hogy háromszor is el kellett mennem vécére, ezek közül egyszer már előadás alatt (szegény Törki jött el velem, úgy kopogott a cipője, hogy inkább mezítlábasra váltott). Mire visszaértem, két idióta, hülye pí földmérő már el is foglalta a helyünket. Grr. Olyan csúnyán néztem rájuk tíz percen keresztül, hogy végül felálltak és elmentek, de akkor is. A táncok szerintem borzalmasak voltak, értelmük nem volt (nálunk nincs keringő, csak palotás és osztálytánc), a nap fénypontja az ácsok osztálybemutató videója volt, humoros képekkel, tagokról szintén vicces leírásokkal. Megbeszéltük Szilárddal és Vivivel, hogy nekünk is tuti vicces videónk és előadásunk lesz, mert teljesen idióta osztály vagyunk, az értelem szikrája ritkán csillan fel, akkor is hamar elnyomják.

Fél nyolckor lett vége, pont akkor, amikor az utolsó busz is elment, amellyel elérhettem volna a távolságimat. Halleluja. Nyolc után ugyanis csak háromnegyed tizenegykor jön buszom. Hihetetlenül hálás voltam Vivinek és Rolandnak, amiért bent maradtak velem. Nem tudom, mit kezdtem volna ott három órán keresztül egymagam - utóbbi még azt is megkockáztatta, hogy nagyon leszidják, amiért ölelést ugyan nem kapott, de egy vállba bokszolást igen. Szerintem pontosan jól tudja, hogy nálam ez felér egy "nagyon szeretlek ám, és köszönöm!" baráti öleléssel. Először Szilárd is velünk volt, utána viszont úgy döntött, ő elmegy a szalagavató utáni bálra is. Roland is be akart menni, mi Vivivel nem (3600 egy vacsora!), így végül is vettünk egy üveg bort (én meg forrócsokit, mert az alkohol szagától is rosszul vagyok), lementünk a Domus-parkba, és ott ültünk a padon, beszélgettünk.

Egy kissé állapotosnak tűnő fiú-csoport boldog Valentin-napot kívánt nekünk (én meg frászt kaptam tőlük, amúgy is elég paranoiás vagyok egy sötét park kellős közepén, nem kell még az is, hogy megerőszakoljanak/leszúrjanak/elrabolják a vesémet egy bokorban), ezek után pedig találkoztunk Fannival és Vikivel is. Ők a vasútállomásról jöttek, Martint, aki egy osztálytársunk és idén bukott hozzánk, kísérték a vonatára, majd vártak a buszukra. Végül együtt gyalogoltunk fel az Árkád fölsőhöz, ahol megvártuk Fanni buszát (röpke egy óra volt - ezt neked, Mr. "Sűrítettük a buszjáratokat" Pécsi Tüke!), majd mivel úgy döntöttünk, így megfagyunk, és már azon kezdtünk elmélkedni, vajon a Vámpír Naplók Klausa ki tudná-e ütni Soma Mama Gésát, elmentünk a pályaudvar várótermébe. Ott még csöveztünk, lassan mindenki elszállingózott, én, Roland és Ricsi maradtunk a legtovább. Igen, időközben találkoztunk Ricsivel is, aki szintén osztálytárs, az after partyn volt jegyszedő. Kiderült, hogy mi, mivel szervező osztály vagyunk, tök ingyen bemehettünk volna. Na mindegy.

Hazajöttem, itt megettem a maradék pizzám (a nagy részét elkapkodták a többiek, mivel csórók voltunk, de éhesek is). Találkoztam Apával, aki már hazajött Franciaországból (igen, ismét. Ezúttal csokit is hozott, nem csak havat, de igazából csak azért, mert egy árárért hármat kap akció volt a Tescoban, azt hiszem), először lehordott, amiért nincs felsöpörve a lépcső (mert én nagyon otthon voltam, beza'), aztán meg azért, mert nincs felszeletelve a krumpli, csak meghámozva. Sorry. Ezt is én csináltam neki, de meg nem köszönte volna, á, dehogy. Csak mormogott valami olyat, hogy "ez ám a segítség", aztán megkérdezte, mióta vagdosom az ereimet. Pénteken van ugye műhelyi gyakorlatunk, jelenleg állványzatok alapjait csináljuk, én meg sikeresen belekaptam a csuklómba a fűrésszel. Én húzogattam, igazából akkor épp állt ki a fából, mert beszorult, amikor valahogy megvágtam vele magam. Mondom, jaa, nem, a fűrész... Erre apám: a fűrésszel?! Hát, igen. Sokáig tartott megnyugtatnom, hogy nem leszek sem öngyilkos, sem emós, és nem, sátánista sem vagyok (egyszer rajzol az ember poénból pentákulumot a párás tükörre, máris megbélyegzik), végül viszont kaptam tőle egy nagyon spéci ragszalagot, olyan hóm méd edisön formában. Ragtapasz nem volt, ezért jól lebetadinoztam, aztán rakott rá vagy hat zsepit, és rá szigszalagozta a karomra. Érdekes néztem ki.

Nagyjából ez volt a hétvégém és a szalagavatóm. Nem csináltam semmit, leszámítva ezt a két névtáblát:

Na ja.

Ma nem volt semmi extra, leszóltam a szalagavató előadást, miután az irodalomtanárnő megkérdezte, milyen volt. Mondom, unalmas, a versek pedig oda nem illőek voltak. Kiderült, hogy ő állította össze a műsört. Hehe. A'sszem, ennyit a protekciómról. Kaptam viszont három ötöst, és megbeszéltük Lacival, aki mellé beültem matekra, hogy a számológépén lévő "STO" nyilván azt jelenti, hogy WTF, mert ugye az egy kérdő szó, és mi is elég kérdő tekintettel állunk a matekpéldák elé, és egyébként is, tök nyilvánvaló, hogy orosz a számológépe.

Annyit viszont megkérdeznék, hogy miért jó a lányoknak, hogy állandóan drámáznak? Természetesen a szerelem a téma. Az egyik eset Vivi és Olivér. Olivér most végzős, ács, de szakmunkáshoz képest nagyon rendes gyerek. Vivi lassan egy éve szerelmes bleé, sokat beszélgetnek meg minden, és még nekem is feltűnik, hogy ez nyilvánvalóan kölcsönös - Olivér olyanokat mondd, mint például, aludhatna-e ott nála, nem akar-e egyszer együtt pizzázni vele, vigyázzon magára a parkban, hasonlók. Vivit november óta győzködöm, hogy hívja el valahová, hogy tényleg kettesbe legyenek, ne az iskolában vagy a buszon, de azt mondja, nem. Mert "mi van ha".

Hasonló a helyzet Fannival és Martinnal, csak sokkal feltűnőbb. Állandóan egymás mellé ülnek, piszkálják egymást, akár két óvodás. Ellopják egymás tolltartóját, firkálják egymást, szekálják. Ennek ellenére, ha az egyik megbántja a másikat, rögtön bocsánatot kér, ajándékot adtak Valentin-napra (Martin egy szép csokor orchideát vett Fanninak, akinek attól kezdve jó volt az estéje, állandóan vigyorgott). Martin Szívecskét is rajzolt neki a hóba, ami aztán Fanni háttérképe lett, közös a profilképük, megvárják egymással a buszt... Persze, a romantika náluk elég érdekes. Fanni rendszeresen azt ordibálja neki, hogy "itt maradsz, k*csög", illetve" Na, most húzzál innen!", míg Martin általában "Hülyelány, rohadtul gáz vagy! Na hagyjál már" szerű mondatokkal reagál. Olyan szép a szerelem.

Amikor már ennyire szembeötlőek a jelek, akkor miért nem lép senki?!

Azért, mert csak. Mert mindig van egy idióta kifogás. És én ezt nem tudom felfogni... Itt hallgatom, hogy panaszkodnak, amiért van valaki, aki BIZTOSAN szereti őket, és minden, erre vágyik minden lány, erre folyton csak drámáznak. Nem tudom felfogni. Eljutottam arra a szintre, hogy ez már személyes sértés, és lassan kiosztok egy-két pofont, hogy a helyükre kerüljenek. Nekem még egyszer sem volt fiúm, csókolózni sem csókolóztam soha, két fiútól kaptam eddig visszajelzést, az egyik familiárisan hiperpigmentált volt, a szürkeállománya pedig egy struccéval vetekedett, a másik pedig oviban történt, de azt a lapot nemrég megtaláltam. Cuki Mickey egér van rajta :)

Most azt hiszem, megyek. Nem tudom, mi van velem, de újabban már kilenckor elfáradok. Viszlát, régi szép idők, amikor hajnali egykor sem akartam lefeküdni!

Azt hiszem, hivatalosan kezdek felnőni...

Disznóölés és az LSD

2014.02.10. 20:04, Naomi
Címkék: blog fanficc
Ezt hallgatom: Chumbawamba - Tubthumper

Igen, most valahogy úgy érzem magam, mint a képen látható kiskrapek. Talán kevésbé van lilás, fojtott gyöngytyúk-színem, de a lényeg akkor is az, hogy ma valahogy úgy elröhögtem magam a buszon a füzetemet olvasgatva, hogy Vöröske (a srác, aki a szomszéd faluban lakik, nem épp álompasi az általános fogalommal, de hosszú vöröshajú és rocker, ami a szívem csücske) is felfigyelt rám, bár szerintem inkább azt kérdőjelezte meg, vajon miért nyerít a dagi malac-szamár, három állat sok egyszerre, hogy a mellette agyként felfogott hatökröt ne is vegyük... Na mindegy, szóval, agyament napom volt, abszolúte jó értelemben.

Kezdjük talán azzal, hogy idebiggyesztem az órarendem.

 

Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek
Irodalom Testnevelés Művészettörténet Ép. szerk. elm. Statika
Irodalom Testnevelés Történelem Statika Fizika
Angol Angol Irodalom Fizika Angol
Matek Geodézia elm. Matek Nyelvtan Ép. szerk. ép.
Ép.szerk. elm. Geodézia gyak. Informatika Történelem Informatika
Ép. szerk. rajz Osztályfőnöki Etika Matematika  
Ép. szerk. rajz   Angol -  
      Emelt angol  
      Emelt angol  

No igen, szóval ma két irodalommal kezdtük. A tanár nő, szóval, tanárnőnk van, akit van, aki szeret, van, aki nem, kedvence az orosz realizmus, szerintem ezzel mindent elmondtam. "Olvassátok el a Goriot apót Balzac-tól!" "Tanárnő, az olyan hosszú és unalmas!" "Ugyan, kérlek! Jó, az első száz oldalon azt mutatja be, ki kicsoda, de utána nagyon izgalmas!". Izgalmas. Az volt. NYOLC oldalon át mutatta be, hogy milyen a ház. És nem nagy betűkkel. Nem bekezdésekkel. A-a. Csak úgy, tördelés nélkül. Hát WTF. Az ötvenedik oldalig jutottam nagyjából, utána feladtam. Imádok olvasni, tényleg, azért élek meg a sorozatokért és filmekért, de ez?! Kitaláltam egy frappáns választ azért, ha megkérdezi, miért nem olvastam el a művet (mert örökre elvenné tőlem az olvasás iránti szeretetem és vágyam, de tényleg. Lehet, hogy másnak az irodalom olyan hobbi, amihez ész kell és hasonlók, én viszont álmodozni szeretek, beleképzelni magam, nem az agyam törni rajta), de végül nem kérdezte.

Sőt, a mai napon a könyvtáros jött be, aki mindig egyedül csücsül a hőn szeretett könyvei között, és hol a Veszedelmes Viszonyokat nézi, hol Mozartot hallgat. Egyébként kedvenc időtöltése a táblalábakban való elesés és asztalokra ráborulás, valamint a politikai témák megvitatása a történelemtanárunkkal. Egyszer megnéznék egy olyan vitát - az említett könyvtáros olyan könyvtáros kinézetű is. Tudjátok, szemüveg, ősz haj, régi ruhák, magas és vékony, parfümje Doh a La Natur. A töritanár viszont cseppet sem az átlagos figura - az ötvenes éveiben jár, és ő maga A Terminátor (még akkor is, ha egyébként az egyik infó-fizika tanárt nevezzük így, aki vagy tíz centivel alacsonyabb nálam, de ha csak egy kicsit magasabb lenne...! Jól néz ki fekete ingben, az biztos). A kora ellenére olyan karizmai vannak, mint másnak a combja sem, kedvenc szórakozása a lelkünk porba tiprása, közölte, hogy szerinte mindenkinek hideg vízzel kéne fürdenie, és ha nem irkálunk és jegyzeteljük minden szavát, tőből kitépi a kezünket, aztán azzal ver agyon. "Kivéve a kislányokét, természetesen, nekik még szükségük van rá". Igen. KISSÉ hím-soviniszta, amitől én legszívesebben megfojtanám. 

Tipikusan az a fajta, aki arrogánsan okos. Kérdez valamit, amire azt hiszi, nem tudjuk a választ, valaki megmondja, azt mondja, nem, majd elmondja más szavakkal ugyanazt. Múltkor azt kérdezte, kije volt II. József császár XVI. Lajosnak. Mondtam, hogy a sógora. És miért volt az? Mert elvette a húgát feleségül a... "HELYTELEN! Mert nem József vette el Lajos húgát, hanem Lajos József húgát, Marie Antoinette-et". ÉS ÉN NEM EZT KEZDTEM MONDANI, HOGY A BIRSALMAKOMBÁJN AKADJON A TORKODON?! Miért nem hagyta, hogy befejezzem?! De nem. Én kislány vagyok, elég, ha szép vagyok,. lehetek mellette butácska. De ha egyszer nem vagyok az...! Oké, ez egoistán hangzik, de akkor is. Nem bírom, ha lenéznek. Eddig fantáziálhattam arról, hogy leszúrom egy jégcsappal, amikor csak ilyen bunkón hím-soviniszta volt, de most már letörték az összes nagyot (pedig voltak félméteresek is a HSA épületén), a többi meg elolvadt :/

Na jó, mindegy. Szóval, bejött a könyvtáros, ami azt jelentette, nem kell felelnie senkinek, erre persze tapsvihar tört ki a teremben. Még Szilárd is abbahagyta a katonák gyártását, és egy rúd szalámival a szájában tapsolt. (Igen, komolyan bevitt magával egy rúd szalámit, zsemlét, szalonnát meg kis-bicskát. Azt mondta, holnap közös svédasztal lesz tesi után. Meglátjuk. ) Lényeg a lényeg, az első óra végeztével máris visszasírtuk a tanárnőt. A második óra végére kijött, hogy a Goriot apó egy romantikus mű, merthogy szerelem köré épül (ugyanazt olvastuk mi?!), és arról szól, mint Ady egyik verse, a Harc a Nagyúrral, én speciel nem vagyok oda Ady munkásságáért, mert nekem túl elvont, én az egyenes dolgokat szeretem, az elvontságot kifejezetten nem bírom, mert valahogy nem felel meg az én szájízemnek.

Na, ez a sztori megér egy misét. De előbb be kell mutatnom Fannit, akit alább említettem, és amúgy disznó-megszállott. Nem azért, mert azt gondolja, hogy aranyosak, hanem mert úgy gondolja, finomak. Ő az a nagyon nem tipikus lány ilyen szempontból, akinek nem leánybúcsú kell, hanem disznóvágás, és ha mégis lesz valamiféle parti, akkor a csippendél fiú sonkának lesz öltözve, ehető kolbász és szalonna ágyékkötővel, a nap végére pedig sonkakötözővel lenne az ágyhoz láncolva. Egyszer Roland poénból megkérdezte Fannitól, hogy "a szülinapodon levágunk neked egy disznót, az jó lesz?" Mire Fanni egy bébizsiráfot megszégyenítő ártatlansággal: "Csak egyet?"

Szóval, igen. Ő Fanni, legalábbis, egy része (nem, ne értse senki félre, az előző bejegyzésemből talán úgy jöhetett le, de nem utálom. Aránylag megvagyunk egymással), az, aki erről a képről mindig eszembe jut, a gyerekei tuti így fognak járni:

Na, és akkor ugorjunk az irodalomra.

Nem tudom, ki ismeri eme versét, ki nem, idéznék néhány versszakot a műből, nem ismerők kedvéért:

"Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.

Sertés testét, az undokot, én
Simogattam. Ő remegett.
„Nézd meg, ki vagyok” (súgtam neki)
S meglékeltem a fejemet,
Agyamba nézett s nevetett.

(...)

És összecsaptunk. Rengett a part,
Husába vájtam kezemet,
Téptem, cibáltam. Mindhiába.
Aranya csörgött. Nevetett.
Nem mehetek, nem mehetek.

Ezer este múlt ezer estre,
A vérem hull, hull, egyre hull,
Messziről hívnak, szólongatnak
És mi csak csatázunk vadul:
Én s a disznófejű Nagyúr.
"

Az első és utolsó kettő versszakot olvashatjátok feljebb, a közbenső részeket kihagytam, mert... Igen. Én már a második versszak első soránál megfejeltem a padot és röhögtem, a többiek meg hülyén néztek rám. Rögtön eszembe jutott Fanni, ahogy az álom-lánybúcsúját meséli el, a disznóölőset. Jó, nem rögtön - előbb elgondolkoztam, vajon ez a Nagyúr ugyanaz-e, akit Harry Potter legyőzött, mert ha igen, akkor Ady rokonai kérhetik a jogi cuccokat Rowling nénitől. Aztán rájöttem, hogy hülyeség, mert Voldin annyi hús sem volt, mint egy díjnyertes szépségkancán (értsd: bulémia-királynő, avagy topmodell), szóval, azt nem lehet tépni.

Nem tudtam hát, hogy ezt az egészet miként értelmezzem, de a könyvtáros csak azért is erőltette, hogy mondjam el a véleményem. "De mondjad." "De neeem szeretném" "Na, csak tudsz valamit!" "Nem, nem fogom fel a szimbolikáját." "Na!" "Jó, maga akarta. Szerintem olyan, mintha Ady LSD-sen ment volna disznót vágni falura." Ezen az osztály nagyot röhögött, a tanár nem annyira. Erre csak rátett egy lapáttal, mikor felkérte a mellettem ülő Rolandot, olvassa fel, ő mit írt róla. Roland nem épp épelméjű - három oldalt írt a táblaszivacsról. Majd talán azt az írását is elkérem tőle.

"A mű lényegében azt ábrázolja, amint Ady Endre lírai énje egy sertéstől próbálja jogos vagyonát megszerezni, ám a művelet sikertelennek bizonyul. Ezt az "agyamba nézett, se nevetett" rész is bizonyítja, mely szerint a sertés nevetségesnek találja Ady agyi térfogatát. Miként a fentebb említett állat nem hajlandó az aranytól megválni többszöri felszólítás után sem, Ady disznóvágás formájában verbális terrort alkalmaz. A mű végén harcba is elegyedik a jelentős mértékben tehetős és vidor párosujjú patással."

Ne értse félre senki, nem tiszteletlenek vagyunk, csak ezt nagyon nem tudtuk felfogni reggel nyolckor. Maradjunk annyiban, hogy eddig szerettek engem a tanárok (miután volt egy verseny az iskolában, ahol nem csináltuk meg előre a dolgokat, így saját kútfőből szónokolnom kellett, ódákat zengtek rólam a tanárikban, többen is ezt állították, meg hogy milyen érett a felfogásom - hízott a májam, mit ne mondjak), most már inkább az "ŐRÜLT, GYEREKEKTŐL TÁVOL TARTANDÓ" kategória lettem én is, Roland is.

És itt még nem ért véget a teljes értelmetlenség és fájdalom. Nem akarom tovább húzni az időt, igazából csak volt egy vitánk arról, hogy EGYIK építész tanárunk sem acceptálja a jelenlegi ülésrendet (öt sorban össze vannak tolva a padok, így hat-hat ember ül egymás mellett, a terem közepén). Az összes. HÁROM darab van összesen, könyörgöm, ebből egy, a rajztanárunk soha nem panaszkodik, meg is kérdeztük, azt mondta, őt nem zavarja, úgyis csoportra vagyunk olyankor bontva, neki mindegy, hogy tíz ember itt ül vagy ott. Maradt kettő tanár, a statika és az ép.szerk.elmélet... Ők panaszkodnak, amikor összesen négy órájuk van velünk?! Mi szeretjük így! A tanulmányi eredményünk nem romlott, sőt, javult, és nem a puskázás miatt, ráadásul jobb lett az osztályközösség és kevesebbet beszélünk. Nem fogják fel, hogy akik most hangosak, azok akkor is azok lesznek, ha visszarendezzük a padokat, mert egymás mellett ülnek, áá. Nem. Úgy jobb lesz. Akkor rendezgessék ők.

Mindegy. Írnék még ide pár agymenést, amik az órákon történtek:

Irodalom

Tanár: Mondjátok, melyik Petőfi arc poetias, leghíresebb verse?
Laci: Nemzeti Dal.
Tanár: Akkor a második.
Laci: Anyám tyúkja.

Tanár: Van önök között olyan, aki már választójoggal rendelkezik?
*x ember felteszi a kezét, a tanár felszólítja Martint, aki bukott hozzánk, így már ismerik, nem az a tanulós fajta*
Tanár: Maga, mit fog csinálni, mi alapján választ majd?
Martin: Tipmix.

Tanár: Mi volt Rastignac belső dilemmája?
Laci: Lenni vagy nem lenni?
Tanár: ... Lacin kívül figyel még valaki ebben a teremben? *esdeklő tekintet, szinte S.O.S.-t morzézik az asztallapon. Laci cápavigyorral, az asztalon összefont kezekkel nézii.*

Ép. szerk. elmélet:

Tanár: Mi a kémények feladata?
Szilárd: Elvezeti a füstöt.
Tanár: Jó. És a másik?
Roland: Azon jön be a mikulás.
Tanár: ... Oké, akkor a harmadik?
*Mindenki síri csöndben.*
Tanár: Na, hát mi kell a Mikulásnak, ha bejön, és füstöl a kémény?
Én: Gázálarc.

Tanár: Hogy hívjuk a kémény belsejét?
Laci: Lyuk.

Ép. szerk. rajz.

*Rajzleadás, egy egész metszet, lábazat, falak, minden*.
Tanár: Roland!
Roland: Pálinkás jóreggelt tanárúr! Szép napja volt? Jó az inge, a felesége választotta?
Tanár: ... Miért látom úgy, hogy nem vagy kész a rajzzal?
Roland: Én kész vagyok, csak... Reggel dugóba került a vonat, aztán tudja, ott volt az a terrorista-akció is a Csillag-klinikán...

*Később, én kimentem egy kávéért, ő a szünetben csatlakozik hozzám és Vivihez. Ez túlzás, kiront az ajtón, mint egy vietnámi veterán, aki most látja a napvilágot hosszú hónapok óta, leül, kihúza magát.*
Roland, ünnepélyesen: Bekereteztem a rajzlapot!

Később:
Tanár: Itt volt két órád. Komolyan nem voltál képes egy vonalnál többet rajzolni?
Roland, méltatlankodva: Többet rajzoltam! *számol, majd tök komolyan és elszántan:* Ez összesen hét vonal!

Hát, mit is mondjak. Végül beadott egy félig kész rajzot, amin van lábazat, kavicsfeltöltés, szigeteléstartó fal szigetelés nélkül... Azt hiszem, kezdheti sütni a megvesztegető-sütiket.

A végére pedig beraknám egyetlen paródiámat, amely Harry Potter témában íródott a Merengő Kívánság Üstjére. A kívánság, mely alapján írnom kellett, ez volt:

"A harmadik legyen egy paródia. Hermionét, Bellatrixet, Elisabeth Swannt (Karib-tenger kalózai), Arwent és Guinevere-t (Merlin) elrabolták. A megmentésükre induló csapatot Voldemort és Lucius, a Gyűrű Szövetségéből Gandalf, Legolas, Gimli, Aragorn és Frodó, a holtrészeg Jack Sparrow, Will Turner, illetve természetesen Arthur és Merlin alkotják. Az elrablók próbák elé állítják a harcosokat: különböző iskolai vizsgákat kell letenniük egy héten keresztül, úgymint matematika, biológia, kémia, stb. VISZONT, egyes tantárgyak keményebb verzióját kapják, például fizikából milyen sebességgel kell rohanniuk, illetve összeeszkábálni egy rámpát a feléjük x sebességgel guruló, 6400 N súlyú sziklatömbnek? A végét az íróra bízom, de némi romantikát szőjön a történetbe."

Ez így talán zavaros, de ha elolvassátok, akkor talán meg is tetszik :) Paródia és AU, 16-os a trágár beszéd miatt (csak helyenként, ahol megkövetelte), ~3000 szó. A bővebbenre kattintva elolvashatjátok!

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre