Igen, most valahogy úgy érzem magam, mint a képen látható kiskrapek. Talán kevésbé van lilás, fojtott gyöngytyúk-színem, de a lényeg akkor is az, hogy ma valahogy úgy elröhögtem magam a buszon a füzetemet olvasgatva, hogy Vöröske (a srác, aki a szomszéd faluban lakik, nem épp álompasi az általános fogalommal, de hosszú vöröshajú és rocker, ami a szívem csücske) is felfigyelt rám, bár szerintem inkább azt kérdőjelezte meg, vajon miért nyerít a dagi malac-szamár, három állat sok egyszerre, hogy a mellette agyként felfogott hatökröt ne is vegyük... Na mindegy, szóval, agyament napom volt, abszolúte jó értelemben.

Kezdjük talán azzal, hogy idebiggyesztem az órarendem.

No igen, szóval ma két irodalommal kezdtük. A tanár nő, szóval, tanárnőnk van, akit van, aki szeret, van, aki nem, kedvence az orosz realizmus, szerintem ezzel mindent elmondtam. "Olvassátok el a Goriot apót Balzac-tól!" "Tanárnő, az olyan hosszú és unalmas!" "Ugyan, kérlek! Jó, az első száz oldalon azt mutatja be, ki kicsoda, de utána nagyon izgalmas!". Izgalmas. Az volt. NYOLC oldalon át mutatta be, hogy milyen a ház. És nem nagy betűkkel. Nem bekezdésekkel. A-a. Csak úgy, tördelés nélkül. Hát WTF. Az ötvenedik oldalig jutottam nagyjából, utána feladtam. Imádok olvasni, tényleg, azért élek meg a sorozatokért és filmekért, de ez?! Kitaláltam egy frappáns választ azért, ha megkérdezi, miért nem olvastam el a művet (mert örökre elvenné tőlem az olvasás iránti szeretetem és vágyam, de tényleg. Lehet, hogy másnak az irodalom olyan hobbi, amihez ész kell és hasonlók, én viszont álmodozni szeretek, beleképzelni magam, nem az agyam törni rajta), de végül nem kérdezte.

Sőt, a mai napon a könyvtáros jött be, aki mindig egyedül csücsül a hőn szeretett könyvei között, és hol a Veszedelmes Viszonyokat nézi, hol Mozartot hallgat. Egyébként kedvenc időtöltése a táblalábakban való elesés és asztalokra ráborulás, valamint a politikai témák megvitatása a történelemtanárunkkal. Egyszer megnéznék egy olyan vitát - az említett könyvtáros olyan könyvtáros kinézetű is. Tudjátok, szemüveg, ősz haj, régi ruhák, magas és vékony, parfümje Doh a La Natur. A töritanár viszont cseppet sem az átlagos figura - az ötvenes éveiben jár, és ő maga A Terminátor (még akkor is, ha egyébként az egyik infó-fizika tanárt nevezzük így, aki vagy tíz centivel alacsonyabb nálam, de ha csak egy kicsit magasabb lenne...! Jól néz ki fekete ingben, az biztos). A kora ellenére olyan karizmai vannak, mint másnak a combja sem, kedvenc szórakozása a lelkünk porba tiprása, közölte, hogy szerinte mindenkinek hideg vízzel kéne fürdenie, és ha nem irkálunk és jegyzeteljük minden szavát, tőből kitépi a kezünket, aztán azzal ver agyon. "Kivéve a kislányokét, természetesen, nekik még szükségük van rá". Igen. KISSÉ hím-soviniszta, amitől én legszívesebben megfojtanám. 

Tipikusan az a fajta, aki arrogánsan okos. Kérdez valamit, amire azt hiszi, nem tudjuk a választ, valaki megmondja, azt mondja, nem, majd elmondja más szavakkal ugyanazt. Múltkor azt kérdezte, kije volt II. József császár XVI. Lajosnak. Mondtam, hogy a sógora. És miért volt az? Mert elvette a húgát feleségül a... "HELYTELEN! Mert nem József vette el Lajos húgát, hanem Lajos József húgát, Marie Antoinette-et". ÉS ÉN NEM EZT KEZDTEM MONDANI, HOGY A BIRSALMAKOMBÁJN AKADJON A TORKODON?! Miért nem hagyta, hogy befejezzem?! De nem. Én kislány vagyok, elég, ha szép vagyok,. lehetek mellette butácska. De ha egyszer nem vagyok az...! Oké, ez egoistán hangzik, de akkor is. Nem bírom, ha lenéznek. Eddig fantáziálhattam arról, hogy leszúrom egy jégcsappal, amikor csak ilyen bunkón hím-soviniszta volt, de most már letörték az összes nagyot (pedig voltak félméteresek is a HSA épületén), a többi meg elolvadt :/

Na jó, mindegy. Szóval, bejött a könyvtáros, ami azt jelentette, nem kell felelnie senkinek, erre persze tapsvihar tört ki a teremben. Még Szilárd is abbahagyta a katonák gyártását, és egy rúd szalámival a szájában tapsolt. (Igen, komolyan bevitt magával egy rúd szalámit, zsemlét, szalonnát meg kis-bicskát. Azt mondta, holnap közös svédasztal lesz tesi után. Meglátjuk. ) Lényeg a lényeg, az első óra végeztével máris visszasírtuk a tanárnőt. A második óra végére kijött, hogy a Goriot apó egy romantikus mű, merthogy szerelem köré épül (ugyanazt olvastuk mi?!), és arról szól, mint Ady egyik verse, a Harc a Nagyúrral, én speciel nem vagyok oda Ady munkásságáért, mert nekem túl elvont, én az egyenes dolgokat szeretem, az elvontságot kifejezetten nem bírom, mert valahogy nem felel meg az én szájízemnek.

Na, ez a sztori megér egy misét. De előbb be kell mutatnom Fannit, akit alább említettem, és amúgy disznó-megszállott. Nem azért, mert azt gondolja, hogy aranyosak, hanem mert úgy gondolja, finomak. Ő az a nagyon nem tipikus lány ilyen szempontból, akinek nem leánybúcsú kell, hanem disznóvágás, és ha mégis lesz valamiféle parti, akkor a csippendél fiú sonkának lesz öltözve, ehető kolbász és szalonna ágyékkötővel, a nap végére pedig sonkakötözővel lenne az ágyhoz láncolva. Egyszer Roland poénból megkérdezte Fannitól, hogy "a szülinapodon levágunk neked egy disznót, az jó lesz?" Mire Fanni egy bébizsiráfot megszégyenítő ártatlansággal: "Csak egyet?"

Szóval, igen. Ő Fanni, legalábbis, egy része (nem, ne értse senki félre, az előző bejegyzésemből talán úgy jöhetett le, de nem utálom. Aránylag megvagyunk egymással), az, aki erről a képről mindig eszembe jut, a gyerekei tuti így fognak járni:

Na, és akkor ugorjunk az irodalomra.

Nem tudom, ki ismeri eme versét, ki nem, idéznék néhány versszakot a műből, nem ismerők kedvéért:

"Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.

Sertés testét, az undokot, én
Simogattam. Ő remegett.
„Nézd meg, ki vagyok” (súgtam neki)
S meglékeltem a fejemet,
Agyamba nézett s nevetett.

(...)

És összecsaptunk. Rengett a part,
Husába vájtam kezemet,
Téptem, cibáltam. Mindhiába.
Aranya csörgött. Nevetett.
Nem mehetek, nem mehetek.

Ezer este múlt ezer estre,
A vérem hull, hull, egyre hull,
Messziről hívnak, szólongatnak
És mi csak csatázunk vadul:
Én s a disznófejű Nagyúr."

Az első és utolsó kettő versszakot olvashatjátok feljebb, a közbenső részeket kihagytam, mert... Igen. Én már a második versszak első soránál megfejeltem a padot és röhögtem, a többiek meg hülyén néztek rám. Rögtön eszembe jutott Fanni, ahogy az álom-lánybúcsúját meséli el, a disznóölőset. Jó, nem rögtön - előbb elgondolkoztam, vajon ez a Nagyúr ugyanaz-e, akit Harry Potter legyőzött, mert ha igen, akkor Ady rokonai kérhetik a jogi cuccokat Rowling nénitől. Aztán rájöttem, hogy hülyeség, mert Voldin annyi hús sem volt, mint egy díjnyertes szépségkancán (értsd: bulémia-királynő, avagy topmodell), szóval, azt nem lehet tépni.

Nem tudtam hát, hogy ezt az egészet miként értelmezzem, de a könyvtáros csak azért is erőltette, hogy mondjam el a véleményem. "De mondjad." "De neeem szeretném" "Na, csak tudsz valamit!" "Nem, nem fogom fel a szimbolikáját." "Na!" "Jó, maga akarta. Szerintem olyan, mintha Ady LSD-sen ment volna disznót vágni falura." Ezen az osztály nagyot röhögött, a tanár nem annyira. Erre csak rátett egy lapáttal, mikor felkérte a mellettem ülő Rolandot, olvassa fel, ő mit írt róla. Roland nem épp épelméjű - három oldalt írt a táblaszivacsról. Majd talán azt az írását is elkérem tőle.

"A mű lényegében azt ábrázolja, amint Ady Endre lírai énje egy sertéstől próbálja jogos vagyonát megszerezni, ám a művelet sikertelennek bizonyul. Ezt az "agyamba nézett, se nevetett" rész is bizonyítja, mely szerint a sertés nevetségesnek találja Ady agyi térfogatát. Miként a fentebb említett állat nem hajlandó az aranytól megválni többszöri felszólítás után sem, Ady disznóvágás formájában verbális terrort alkalmaz. A mű végén harcba is elegyedik a jelentős mértékben tehetős és vidor párosujjú patással."

Ne értse félre senki, nem tiszteletlenek vagyunk, csak ezt nagyon nem tudtuk felfogni reggel nyolckor. Maradjunk annyiban, hogy eddig szerettek engem a tanárok (miután volt egy verseny az iskolában, ahol nem csináltuk meg előre a dolgokat, így saját kútfőből szónokolnom kellett, ódákat zengtek rólam a tanárikban, többen is ezt állították, meg hogy milyen érett a felfogásom - hízott a májam, mit ne mondjak), most már inkább az "ŐRÜLT, GYEREKEKTŐL TÁVOL TARTANDÓ" kategória lettem én is, Roland is.

És itt még nem ért véget a teljes értelmetlenség és fájdalom. Nem akarom tovább húzni az időt, igazából csak volt egy vitánk arról, hogy EGYIK építész tanárunk sem acceptálja a jelenlegi ülésrendet (öt sorban össze vannak tolva a padok, így hat-hat ember ül egymás mellett, a terem közepén). Az összes. HÁROM darab van összesen, könyörgöm, ebből egy, a rajztanárunk soha nem panaszkodik, meg is kérdeztük, azt mondta, őt nem zavarja, úgyis csoportra vagyunk olyankor bontva, neki mindegy, hogy tíz ember itt ül vagy ott. Maradt kettő tanár, a statika és az ép.szerk.elmélet... Ők panaszkodnak, amikor összesen négy órájuk van velünk?! Mi szeretjük így! A tanulmányi eredményünk nem romlott, sőt, javult, és nem a puskázás miatt, ráadásul jobb lett az osztályközösség és kevesebbet beszélünk. Nem fogják fel, hogy akik most hangosak, azok akkor is azok lesznek, ha visszarendezzük a padokat, mert egymás mellett ülnek, áá. Nem. Úgy jobb lesz. Akkor rendezgessék ők.

Mindegy. Írnék még ide pár agymenést, amik az órákon történtek:

Irodalom

Tanár: Mondjátok, melyik Petőfi arc poetias, leghíresebb verse?
Laci: Nemzeti Dal.
Tanár: Akkor a második.
Laci: Anyám tyúkja.

Tanár: Van önök között olyan, aki már választójoggal rendelkezik?
*x ember felteszi a kezét, a tanár felszólítja Martint, aki bukott hozzánk, így már ismerik, nem az a tanulós fajta*
Tanár: Maga, mit fog csinálni, mi alapján választ majd?
Martin: Tipmix.

Tanár: Mi volt Rastignac belső dilemmája?
Laci: Lenni vagy nem lenni?
Tanár: ... Lacin kívül figyel még valaki ebben a teremben? *esdeklő tekintet, szinte S.O.S.-t morzézik az asztallapon. Laci cápavigyorral, az asztalon összefont kezekkel nézii.*

Ép. szerk. elmélet:

Tanár: Mi a kémények feladata?
Szilárd: Elvezeti a füstöt.
Tanár: Jó. És a másik?
Roland: Azon jön be a mikulás.
Tanár: ... Oké, akkor a harmadik?
*Mindenki síri csöndben.*
Tanár: Na, hát mi kell a Mikulásnak, ha bejön, és füstöl a kémény?
Én: Gázálarc.

Tanár: Hogy hívjuk a kémény belsejét?
Laci: Lyuk.

Ép. szerk. rajz.

*Rajzleadás, egy egész metszet, lábazat, falak, minden*.
Tanár: Roland!
Roland: Pálinkás jóreggelt tanárúr! Szép napja volt? Jó az inge, a felesége választotta?
Tanár: ... Miért látom úgy, hogy nem vagy kész a rajzzal?
Roland: Én kész vagyok, csak... Reggel dugóba került a vonat, aztán tudja, ott volt az a terrorista-akció is a Csillag-klinikán...

*Később, én kimentem egy kávéért, ő a szünetben csatlakozik hozzám és Vivihez. Ez túlzás, kiront az ajtón, mint egy vietnámi veterán, aki most látja a napvilágot hosszú hónapok óta, leül, kihúza magát.*
Roland, ünnepélyesen: Bekereteztem a rajzlapot!

Később:
Tanár: Itt volt két órád. Komolyan nem voltál képes egy vonalnál többet rajzolni?
Roland, méltatlankodva: Többet rajzoltam! *számol, majd tök komolyan és elszántan:* Ez összesen hét vonal!

Hát, mit is mondjak. Végül beadott egy félig kész rajzot, amin van lábazat, kavicsfeltöltés, szigeteléstartó fal szigetelés nélkül... Azt hiszem, kezdheti sütni a megvesztegető-sütiket.

A végére pedig beraknám egyetlen paródiámat, amely Harry Potter témában íródott a Merengő Kívánság Üstjére. A kívánság, mely alapján írnom kellett, ez volt:

"A harmadik legyen egy paródia. Hermionét, Bellatrixet, Elisabeth Swannt (Karib-tenger kalózai), Arwent és Guinevere-t (Merlin) elrabolták. A megmentésükre induló csapatot Voldemort és Lucius, a Gyűrű Szövetségéből Gandalf, Legolas, Gimli, Aragorn és Frodó, a holtrészeg Jack Sparrow, Will Turner, illetve természetesen Arthur és Merlin alkotják. Az elrablók próbák elé állítják a harcosokat: különböző iskolai vizsgákat kell letenniük egy héten keresztül, úgymint matematika, biológia, kémia, stb. VISZONT, egyes tantárgyak keményebb verzióját kapják, például fizikából milyen sebességgel kell rohanniuk, illetve összeeszkábálni egy rámpát a feléjük x sebességgel guruló, 6400 N súlyú sziklatömbnek? A végét az íróra bízom, de némi romantikát szőjön a történetbe."

Ez így talán zavaros, de ha elolvassátok, akkor talán meg is tetszik :) Paródia és AU, 16-os a trágár beszéd miatt (csak helyenként, ahol megkövetelte), ~3000 szó. A bővebbenre kattintva elolvashatjátok!