Ahoy!

Próbáltam jönni már tegap, meg azelőtt is, csak valahogy nem volt kedvem. Oké, kedden más problémám is akadt, nevezetesen az, hogy szerdán volt az angol vizsgám szóbeli része. Az írásbelit és a hallgatást már hetekkel korábban letudtuk, szerintem könnyű volt, bár volt benne egy ipse, aki borzasztó, skót (vagy részeg) akcentussal mormogott a kocsmákról... Tizennégy tételünk volt csak, olyan egyszerű témák, mint a család, önmagam, ház, munka, stb. A gond az volt, hogy nem mondhatsz, amit akarsz, mert kérdések szerint kellett kifejtened előtte írásban, majd azt megtanulni és elmondani. Én persze tojtam rá - nem azért, mert rebellis énem ezt akarta tenni, hanem mert semmi értelmét nem láttam, főleg amellett, hogy még egy csomó rajzzal is el vagyok maradva... A művészettörténetből például nagyjából két tucat ábrát kell csinálnom, és még egy sincs kész :') Majd veszek pauszpapírt a művészellátóban, és hétvégén megcsinálom.

A vizsga nagyon izgalmas volt, de tényleg. Nyolctól tízig voltunk mi, az A-sok, azt kellett a frontvonalba küldeni, aki a legjobban félt. Martin annyira ideges volt (ő németes), hogy fel alá járkált, folyton beletúrt a hajába, kocogtatta az óra lapját, mintha az bármiről is tehetne, végül pedig az egyik osztálytársunk adott neki valami bogyót. Nem tudom, mi lehetett az, remélem, csak xanax (így kell írni? Passz), mindenesetre, debilboldog lett belőle :D

Teltek az órák, én maradtam a végére, mert ráérek, és mert nincs buszom. Kihúztam a House & Living Environmentet, elmondtam nekik mindent, ami csak eszembe jutott. Hogy itt és itt élek, ennyi szoba van, ilyenek, így megy ez nálunk, és hogy delfinek vannak a falamon, amit anyukám festett, de el akarom tüntetni... Meg van egy tervezőasztalom, ami faja, csak eltörtem, Apa pedig két éve keresi lázasan azt a csavarhúzót, ami megfelelő lenne :D Már rég nem vagyok türelmetlen, Budapestre hat év ígérgetés után jutottunk el...

Lényeg a lényeg, én szerencsésen megúsztam. Fanni (a szöszi, nem a malacimádó) és Vivi (a komlói) azonban kihúzta a nemezisét: Fanninak a Tehcnology-ról kellett volna beszélnie hat percig (ebben külön az a jó, hogy még a városi angol versenyen kihúzta a Sci-Fi témát, amit szintén nem tudott), Vivi pedig a World of Workről. Nem értem mondjuk, mi olyan nehéz bennük - a technologyban elmondod, milyen részei vannak a gépnek, mennyit használod a netet és mire, játszol-e, valaki másod játszik-e mondjuk PS játékokkal. A Workinget meg hagyjuk, Anyuci-Apuci munkahelye, beosztása, meg hogy mi leszel, ha egyszer nagy leszel, azon kívül, hogy felnőtt.

A lényeg, hogy megúsztuk. Nem maradtam ott a végéig, hogy megtudjam az eredményeim, mert rohannom kellett a buszra, de a B-s Gergő (ő az egyetlen kb. akit bírok onnan) szerint szinte mindenre max. pontot kaptam, úgyhogy csak nem lehetett olyan rossz :) Holnap kiderül a pontos eredmény. Nem akarom, hogy tökéletesne legyen, csak azt, hogy a B-sekénél jobb!

Ehhez persze tudni kell, hogy a B osztály az istenkirály, meg a tökéletes, és a perfekt, és a wonderfull. Ez abban nyilvánul meg, hogy míg nálunk el vannak osztva a dolgok arányosan, az osztályunk nagy része 4-2 jegyek között ingázik (plusz egy-két rossz, mint Roland, és egy-két jó, mint én vay Sziszi), addig a B-ben ez vagy ötös, vagy egyes. Középút nincs. Max a kettes. De ennek ellenére ők a szuperjók... Olyan arrogánsak, hogy egyszer a versenyen odamentem Balázshoz, akivel egy angolcsoportba járok immár három éve, megkérdeztem, hogy hogy ment, rám nézett, felhúzta a szemöldökét, majd elfordult. WTF? És állandóan ez megy... De a legrosszabb Kata. Nem az, hogy utálom, de ha ő épp égne, nálam meg lenne egy pohár víz, meginnám a vizet. Angolon vele is egy csoportban vagyok, volt olyan feladat, hogy járkálni kellett az osztályban és mindnekivel beszélgetni egy kicsit a szokásairól, én odamentem hozzá, feltettem egy kérdést (mosolyogva), mire ő rám nézett, elfintorodott, megvonta a vállát, és elröhögte magát, miközben visszafordult a "klikkjéhez".

Rég rájöttem, hogy ez az egyed Taigetosz-pozitív.

Na igen, szóval a B az istenkirály. Van hat ember, akik magolnak, de amúgy emberileg seggfejek, aztán a többi húsz meg síkhülye... Klikkekbe rendeződnek, egyik fél sem beszél a másikkal, szóval, nincs nagy összetartás. Szerencsére nálunk nem ez a helyzet, és mindig áldom az eget, hogy ide kerültem :)

Ma nem történt izgalmas, azon kívül, hogy reggel annyira megijedtem a büfésbácsitól, mert olyan csúnyán nézett, hogy miattam fel kellett állnia, hogy a tervezett csomag zsepi helyet vettem két pogácsát meg egy csokit... Megveszem én, csak ne öljön meg. Fizikán dolgozatot írt az, aki pénteken nem ment be (nekem akut iskolaundoritiszem lett), a téma az elektromágneses hullámok és a rezgőkörök, bármi is legyen ez. Kiírtam a nagy részét a függvénytáblából, meg amire még emlékeztem, azt benyögtem, és ennyi. Remélem, meg lesz a hármas - nem olyan fontos, nem ezt viszem egyetemi felvételire, de kiakaszt.

Matekból is írtunk, az mondjuk ment (koordináta-geometria, körök), mert tetszett, reménykedem egy ötösben vagy négyötödben. Töri volt még, azon animációt néztünk az isaszegi csatáról, ami tetszett volna, ha közben a tanár nem járkál fel s alá, mint akinek benne van a bugi a lábában. Mondjuk, izgalmasabb volt - sosem tudhattad, mikor mászik be pont eléd. A zenéje kifejezetten tetszett, a grafika is egész jó volt, bár nekem folyamat a Mesterlövész ugrott be róla :D Volt még nyelvtanunk, ahol a szépirodalmi stílusrétegen aludtunk (olyan megnyugtató volt a néni hangja, kivéve, amikor rikácsolt), statikán meg dolgozatot írtunk, ami négyes lett. Nem rossz, ahhoz képest, hogy a feléről hiányoztam. Épületszerkezetek óránk volt az első, ahol a tanárnő különféle munkahelyi balesetekről mesélt, amik még érdekesek is voltak (a lényege az, hogy akárki csesz el akármit, te mész dutyiba, mint kivitelező és/vagy építész), bár nem sokon múlott, hogy kimondassuk vele a "sisakos sáska" szót. Szegényem egy kicsit pösze... De azért cuki.

Ennyi volt a mai. Mivel ezt így rövidnek és unalmasnak éreztem, gondoltam, összegyűjtök pár érdekességet. Tudniillik, ezek a gyengéim :D Kérdezze csak meg valaki az osztálytársaimat, ha épp csönd ül be a beszélgetésbe, benyögök egyet.

1. A termeszek gyorsabban rágják a fát, ha metált hallgattatnak velük.
2. A kenguru elnevezésének története egyszerű. Mikor a felfedezők összefutottak egy ottani őslakossal, akinek valami döglött állat volt a kezében, megkérdezték: mi az? Mire a bennszülött válasza a saját nyelvén: nem tudom, vagyis "kenguru".
3. A delfinek is párzanak pusztán az érzés miatt. És egyébként melegek is lehetnek.
4. A tehenet be lehet rúgatni, ha almával eteted.
5. Egy skorpió pedig megőrül egy csepp alkoholtól, és agyonszúrja magát.
6. A disznó anatómiájánál fogva képtelen felnézni az égre. Kivéve, ha a hátára fordítod.
7. Egyes aligátorok képesek a jégbe fagyva élni hónapokig, ha az orrlyukaik levegőn lehetnek.
8. A nyulak immunisak a feketeözvegy mérgére. (Just in case - Bear Grylls)
9. A világ termeszeinek össztömege meghaladja az összes élő emberét.
10. A krokodil nem tudja kinyújtani a nyelvét.
11. Becslések szerint nagyjából fél millió fát mókusok ültettek, akik elfelejtették, hova ásták a mogyorójukat.
12. A békák csontjaiban is ugyanúgy évgyűrűk vannak, mint a fáknál.
13. A szúnyogokat a kék szín vonzza, a darazsakat a melegebb árnyalatok.
14. A halak is kaphatnak tengeribetegséget. (Too bad...)
15. A teknősök, a halak és a méhek teljesen süketek.
16. A bőrre fújható riasztók nem elriasztják a szúnyogokat, cska megzavarják az érzékszerveik.
17. Négy másodperces csönd a beszélgetésben már úgy hat az emberi agyra, mintha elutasították volna. Ezért érzed kínosnak.
18. Egy strucc szeme nagyobb, mint az agya. (Becsléseim szerint a tinitársadalom harminc-negyven százalékával is ez a helyzet.)
19. Az embereken kívül a hangyák is háborúznak - csatákat vívnak, hadifoglyokat ejtenek, akik rabszolgák lesznek.
20. A világ legidősebb aranyhala 43 évet élt.