Day-na-day-na, wanna be loved, Day-na, gonna take my wild chance. Day-na-day-na, freedom above, day-na day-na, I'm wild 'n dancing...

Ja, igen. A grafika részt még mindig nem hoztam meg, össze kéne gyűjtögetnem előbb a gépemről meg a netről, amik még megvannak (sajna úgy érzem, már elég sok nincsen, mert én hülye imagerzre töltöm fel a dolgokat *facepalm*). DE! Azért nem voltam teljesen tétlen, felraktam az "Írásaim" modult, amibe felkerült egyelőre kettő nagyobb lélegzetvételű írás. Ugyan a Do it Chu-ra még várni kell (bár az eddigi fejezetek ugyanezen a néven fent vannak Merengő Fanfictionön is), de a legújabb napló-regény-valamim prológus amár olvasható. Nem olyan nagy dolog, na, de este remélhetőleg meghozom az első fejezetet is.

"Teljesen átlagos életet élek. Van három gyerekem, ezekhez tartozik kettő apa, bár csak az egyikkel élek, a másikat próbálom minél nagyobb ívben elkerülni. Van egy kutyám, két hörcsögöm, és egy mutáns ékszer-mocsári teknősöm. A mosogató lefolyója csöpög, azt hiszem, összemostam Vassily fehér ingét a piros melegítőmmel, és érzem, hogy mindjárt hívni fog az öcsém, hogy adjak neki egy kis pénzt. Apa panaszkodik, hogy túl régen látogattuk meg, az anyám azért panaszkodik, mert élek, ma három órára beleragadtam a dugóba, amitől megfájdult a fejem (nem a dugó, hanem a hátsó ülésen bömbölő és kiabáló gyerekek miatt), és majd éhen halok, de még két óra van vacsoráig. Élem az életem, a teljesen átlagos életem, egy csepp kivétellel - a maffiózók az életem."

Prológus - Know your enemy

Egyébként, Apucikám hazajött Franciaországból, ahol egy Síparadicosmban volt. Ez így tök jól hangzik, mintha gazdagok lennénk, csakhogy ő buszsofőr, és egy csoportot vitt ki tíz napra, ráadásul ő nem is síelt. "130 kiló vagyok, ha egyszer elesek, fel nem kelek többet, aztán kaput a szuvenírnek hozott csokiknak az angol utaimról, meg a Dzsásztin Bíber cédéknek", mondá úgy, mintha nem rühellném azt a könnyes-szemű tacskót, akinek akkora a pofája, hogy egy komplett indiai elefánt elférne benne. Csak tudnám, mire nagyzol ennyire. Bár, értem - az idióta rajongó kislányok. Most is, lecsukták, mert ittasan és drogosan vezetett, két nap múlva kiengedték, mit csinált? Integetett a rajongóknak, a kislánykák pedig olyanokat posztoltak, hogy "jaaaj, lecsukták, most mi lesz?! Szegééény!". Hát, szegény, biztos. Annyira rohadtul sajnálom, hogy letartóztatták. Csúnya, csúnya fakabátok! Pedig CSAK részeg volt és be volt drogozva! Ez igazán semmi. Szerintem keressük meg a jelvényszámukat, és lincseljük meg őket. Brühü. Szegény JB. Tényleg. Sajnálom.

Na mindegy, ennél több időt nem is szeretnék neki szentelni. Apa hazajött, bár nem hozott semmit ("ezek a rohadt csigazabálók egy csokit öt euróért adnak! Jó, hogy nem arra költöm el a fizetésem! Nesze, víz. Új korában hó volt. Kiteszed és megfagy, lesz igazi, Francia Alpokbeli jeged. Add el E-Bayen, vagy idd meg, nem tudom. De mondjuk lemoshatnád vele a tévét, elég dzsuvás"), de azért na. Ezt gondoltam megemlítem. Pénteken megy vissza megint tíz napra, ez csak azért jó, mert ilyenkor ebben az öt napban végig itthon szokott lenni, ami azt jelenti, hogy ő van állandóan lent a tévénél, és nem tudok nézni rajta semmit, mert neki nagy képernyőn kell bambulni, hogy a Szaturnusz hogyan fog felrobbanni x miliárd év múlva. Ja, amúgy közben alszik is, meg eszik, meg olvas, ő ilyen multifunkciós 4in1, jobb, mint anyám krumplireszelője, ami reszel, formát nyomhatsz benne, meg vághatsz kis szeleteket is, ráadásul ha el akarod venni a távkapcsolót, tuti, hogy felriad és "Nézem! Nézem!". Aztán kiviszem a kutyát, húsz perc múlva biztosan a gépnél van és pókerezik. Hihetetlenül gyors tud lenni.

Na mindegy, azért szeretem ám, bár azt szeretem a legjobban, ha nincs itthon, vagy ha mégis, akkor a szobájában van. Önző és kaki alak vagyok, tudom, de ha egyszer én csak annyit érzékelek az ittlétéből, hogy nem nézhetek tévét, leordítja a fejem, ha nem veszek papucsot, ráadásul mindig talál valamit, amiért lecseszhet (egyszer azért, mert felkelt, és nem volt kivasalt inge, és én miért nem vasalok neki - ha nem lettem volna besz*rva, biztos közöltem volna vele, hogy "Nem a csicskád vagyok, nem a cseléded, nem a bejárnőd, hanem a lányod, csak azért, mert nőnemű vagyok, még nem kell, hogy kiszolgáljalak", de így csak addig néztem a padlót, és próbáltam nem elbőgni magam, ameddig nem jött a mama, hogy ő majd kivasalja), akkor nem olyan meglepő...

Apa jófej, tényleg, vicces, okos, csak kissé nagyon el lett szúrva a nevelése a nagyanyám által, hozzá van szokva, hogy mindent a segge alá raknak, sőt, elvárja, hogy így legyen, de ő egyébként a nagyon, nagyon szükségesen kívül meg sem mozdítja még a kisujját sem. Értsd: öt éve költöztünk be ebbe a házba, félig hóm méd verzsönben ment a dolog, szóval, Apa haverjai segítettek. Az ajtóknál a purhab a legtöbb helyen még mindig látszik, mivel nem lett kiglettelve. Anya milliószor szólt neki, de semmi, majd inkább ketten nekiálltunk megcsinálni. Apa hazajött, nézte, hogy mit csinálunk, majd megkérdezte, hogy "Fent is megcsináljátok, ugye?". Na igen, ő már csak ilyen kis segítőkész. Úgy gondolja, hogy a teendőit letudja azzal, hogy dolgozik, pénzt ad haza (bár azt az egészet elviszi a sok hitel, ami fel lett véve, meg a számlák, sőt, ő még kér Anyámtól pénzt, mert köbö két nap alatt elszív egy doboz cigit, és rendszeresen le kell járnia a presszóba - nem alkoholista, ez tény, egyszerűen lemegy, mert ott vannak a haverok, megiszik két sört, de az is napi ötszáz forint, akárhogy nézzük).

Szóval, igen, ez Apám. Azért szeretem, mert, hát, kötelességem, és jófej is, ha kis adagokban kapom. Ez az öt nap szerintem kínszenvedés lesz, hacsak nem megy mégis dolgozni, vagy disznót vágni, vagy valamit csinálni. Azért igyekszem majd nem bedepizni.