Dátum: 2014. február 18.
Ezt hallgatom: Green Day - Know your enemy
Erre van szükségem: hogy elmúljon a hasfájásom - nem kellett volna megenni azt a sok tortát...

Kedves napló!
Helló napló!

Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogyan kéne kezdeni ezt az egészet. Elvégre, ez egy napló, nem mintha akármiféle felháborodást is érezne, ha nem köszönök neki. Sőt, azt sem fájlalná, ha most azonnal rávágnám a kandalló tüzére, amúgy is kezd kialudni... De nem tehetem, mert Nadja szerint ez segít. "A napló egy lelki szemetes, drágám. Kiadhatod a bánataid, anélkül, hogy bárki mást szellemi ronccsá változtatnál a problémáiddal. Ráadásul rendszert visz az életedbe! Na, gyerünk, csak próbáld ki, evégre, bajod nem lehet, igazam van?" Ő ezzel indokolta a szülinapi ajándékomat. Szerintem csak lusta volt jobbat kitalálni, kezd kifogyni az ötletekből. Mikor tegnap megkaptam, jó pár percig csak pislogtam rá. Vett volna inkább zoknit! Bogyó újabban rájár a készletre, jóformán a háromnegyede lyukas. Még Aleksey is kreatívabb volt - visszaadta azt a kétszáz dollárt, amit két éve kért kölcsön.

No, mindegy. Szóval, megkaptam ezt a füzetet Nadjától, aki egyébként a legjobb barátnőm, aki állandóan nálunk lóg, és néha legszívesebben betömném a lyukas zoknikkal azt a nagy száját - ilyen pillanat volt az is, amikor elmondta Mishának, hogy nincs Télapó. Sem fogtündér. Sem húsvéti nyuszi. De azért azt belebeszélte, hogy Baba Yagától féljen, mert az ágya alatt lakik, erre csak rátett egy lapáttal, hogy az öcsém félrészegen elaludt az ágya alatt (fogalmam sincs, milyen indíttatásból mászott be oda) mikor a huszonötödik szülinapom volt, és pont akkor ébredt fel, amikor Misha lefeküdt. Ő csak azt látta, hogy egy nyögdécselő valami kimászik az ágya alól, és koordinálatlan mozgással az ágy felé igyekszik. Ezek után három hétig aludt velünk.  

Fogalmam sincs, első bejegyzésként mit illik írni, mit nem, abban sem voltam biztos, hogy belekezdek az egész naplóírásos-dologba, de íme, itt vagyok, Nika az anyósoméknál van, majd Vassily hozza haza, Luka alszik, Misha pedig annál a seggfejnél van, aki az apjának nevezi magát, pedig ha rajtam múlna, csak annyi köze lenne hozzá, hogy megcsinálta. Szóval, unatkozom, mert egyedül vagyok a lakásban (hacsak nem számítjuk Bogyót, aki most is a lábaim előtt hever a szőnyegen. Mindig tudtam, hogy ő az egyetlen hímnemű, aki erre száz százalékig hajlandó lesz, még akkor is, ha csak egy Kaukázusi Medveölő, tehát nem nagyon számít férfinak. Bár, Vassily is egészen hasonló tüneteket produkált, mikor három hétig szexmegvonásban részesítettem, amiért nem akart nekem új, normális terepjárót venni. Lett volna rá elég pénze, de szerinte annyira felesleges nekem a kocsi, mert úgyis összetöröm. )
Lehet, hogy illene ide valamiféle bemutatkozó szövegeket írnom, frissen-gyorsan, nem? Nos, talán.

A nevem Tamara Docheski, tegnap lettem huszonhat éves. Teljesen átlagos életet élek. Van három gyerekem, ezekhez tartozik kettő apa, az egyikkel élek, a másikat próbálom minél nagyobb ívben elkerülni. Van egy kutyám, két hörcsögöm, és egy mutáns ékszer-mocsári teknősöm. A mosogató lefolyója csöpög, azt hiszem, összemostam Vassily fehér ingét a piros melegítőmmel, és érzem, hogy mindjárt hívni fog az öcsém, hogy adjak neki egy kis pénzt. Apa panaszkodik, hogy túl régen látogattuk meg, az anyám azért panaszkodik, mert élek, ma három órára beleragadtam a dugóba, amitől megfájdult a fejem (nem a dugó, hanem a hátsó ülésen bömbölő és kiabáló gyerekek miatt), és majd éhen halok, de még két óra van vacsoráig. Élem az életem, a teljesen átlagos életem, egy csepp kivétellel - a maffiózók irányítják az életem. Vagyis, ez így nem pontos - a maffiózók az életem. Az apám, a testvéreim, a férjem, az ex-férjem, a nagybátyám, az apósom, mindenki az orosz maffia tagja.

Hm, talán mégsem olyan átlagos az életem...

Ha jól hallom, Vassily hazajött, az ajtó felől legalábbis kulcszörgés hallatszik, egy kislány "Apuciii, bepipilek!" nyüszögése, valamint egy mély "Nem, nem fogsz, mert anyád kinyír, mindjárt kinyitom az ajtót, kincsem. Addig bírd ki. Nem hallod? Nika! NIKA! Nem úgy volt, hogy szobatiszta vagy?!"

Jobban járok, ha felveszem a Szuper Anyu jelmezt, és kimegyek, mielőtt hites uram agyvérzést kap a lányától ránehezedő súly miatt.