Sziasztok!

Nos, ez a nap is elérkezett, hivatalosan is megnyílt a blogom. Még hiányzik három modul a menüből, a grafika, az írásaim és a cikkek, de az első kettőt igyekszem ma meghozni, tekintve, hogy hétvége van, időm meg mint a pelyva. No, akkor kezdjünk is bele a blogolásba.

Nem írnék ide is egy jó hosszú bemutatkozást magamról, elég gyorstalpalóban elolvasni, hogy Naomi néven futok, igazi nevem Noémi, tizenhét éves vagyok, legidősebb gyerek. Van két húgom, az idősebbel jól kijövök, csak két év van köztünk, a fiatalabb másik világ, általában kiakaszt. Van négy macskám, akik nem is az enyémek, csak az egyik, vagyis, kettő, de az egyik azt sem hagyja, hogy megsimogassam. Stupid Catfidence. A legjobban a világon talán a kutyámat szeretem, ami így elég érdekesen hangzik, de na, ő mindig odabújik hozzám, megölelhetem, kimehetek vele futni, szóval, elvagyunk egymással. És egyébként is, olyan aranyos fülei vannak! Maya névre hallgat és labrador. Építésznek készülök, nincs sok barátom, de velük nagyon jól elvagyok, és imádom az osztályom, valahogy sikerült igazi közösséggé kovácsolni, ami nem mindenkinek jön össze- nem mintha az én érdemem lett volna, de azért jó így fogalmazni.
Nagyjából ezek voltak a fontos infók.

Nálatok milyen az idő? Itt jelenleg harminc centi hó van jobb helyeken. A félig kész tóban derékig elsüllyedtem.

Jelenleg ugye hétvége van, ami nálam azt jelenti, hogy egész nap itthon ülök és olvasok, írok vagy filmet/sorozatot nézek. Forever alone. Azért ennyire nem rossz ám a helyzet, szoktam eljárni, de inkább hétfőtől péntekig, mert imádok két napig nem csinálni semmit, ilyenkor feltöltődöm a következő dolgos hétre, szóval, azért elég nagyrészt szabad a választás. Néha azt kívánom, bárcsak ide, a szomszéd faluba jártam volna általánosba (ötödikes koromban költöztünk ki, Anya pedig azt mondta, három évre fölösleges átiratkozni), mert akkor lennének itt ismerőseim, akivel szórakozhatok - így a legközelebbi is negyven kilométerre lakik tőlem, és nem fog átjönni csak azért, hogy húsz percre kimenjünk hógolyózni. Amit egyébként megígért, de majd az iskola udvarán fogjuk lenyomni - miután a teremfestés két hónapja alatt az egyik haverom, Laci képes volt pizsamanadrágbon és zokniban ecsetet mosni a lányvécében, miközben Dancing Queent énekelt, már semmin nem lepődnek meg az emberek).

Szóval, ráérek írogatni. Jelenleg épp nem nézek semmilyen sorozatot, mert kivégeztem mindet (a Sherlockot két nap alatt), szóval, szerintem belekezdek majd a történetem megírásába. Általában ficceket szoktam írni, és ez is az lesz részben, méghozzá a Safe című filmhez, de igazából, csak néhány mellékszereplőt emeltem ki és építettem be a saját világomba, szóval... Igen. Egyébként az orosz maffia életéről fog szólni New Yorkban... Meglátjuk, mennyire jön össze.

Mit is írhatnék le? Az osztályfestésről külön bejegyzést szeretnék, mert az aztán megér egy misét, ráadásul addigra szerzek normálisabb fotókat, de akkor elmondanám, hogy tegnap voltam Vivivel bevásárolni - ő a legjobb barátnőm. Ide-oda flangáltunk a New Yorker és a C&A között, mert nem tudtuk eldönteni, hogy mi tetszik jobban, az egyik őr el is kérte a táskánkat, hogy átnézhesse (nem is értem mi a fura abban, ha két tinédzserlány sugdolózik és néha hangosan felnevet *angyali mosoly*), végül szereztem egy pulcsit, egy farmert és négy pólót. Na, és ez volt a szülinapi-karcsonyi pénzem. Kész. Puff. Kaput. Nyista. Ennyi volt. Zéró. Nó mór. A New Yorkert nem az én pénztárcámra találták ki, de ha egyszer annyira megtetszettek a képen látható mindenfélék...! Egyébként nem szoktam oda járni vásárolni, mert nincs nekünk annyi pénzünk, hogy csak úgy hétezer forintért vegyünk pulóvert, de most leárazás volt, gondoltam, próba cseresznye...

Egyébként, ha belegondolok, hogy háromszor ennyi ruhát vehettem volna, ha nem veszek egy új mobilt, ami egyszerűen annyit ér, mint etióp kisgyereknek a Norbi Update csomag, én legszívesebben a földhöz vágnám, de attól nem lesz jobb. SOHA NE VEGYETEK NOKIA LUMIA 520-AT! Vagyis, vehettek, csak akkor legyen hozzá netetek. Mert nincs fájlkezelője. Ki az az idióta, aki fájlkezelő nélkül hoz össze egy mobilt?! Van viszont rajta beépített Áruház funkció, mindent onnan tudsz letölteni, a gépedről nem. Persze, lehet rá rakni Android rendszert, lehet okoskodni, de aztán ha tönkremegy, csak az eredeti Windows 8-as operációs rendszerrel veszik vissza, ha elrontottad, vége a harmincezernek, amit egyébként rohadtul nem ér meg. Igaz, van rajta nyolc giga belső memória, ami tök jó, van rajta hatmillió videóm, 495 zeném, két filmem, és egy rahedli képem, ráadásul gyors is, de kiakaszt, hogy nem tudok játszani rajta :( (Igen, ez is amolyan első világbeli probléma, még akkor is, ha mi a másodikba tartozunk. Minthogy nem záródik a pénztárcám, mert túl sok pénz van benne, vagy nem tudom eldönteni, hogy Audi A8-at vegyek, vagy BMW x6-ot - mondjuk, ilyen problémáim nekem sincsenek, örülök, ha tudok félévente egyszer moziba menni.)

Na mindegy, Az oldalt látható ruhákat vettem, egészen jók, a feliratos cuccok a gyengéim :D Mivel az egyedi és vicces pólókat szeretem leginkább, azon is elgondolkodtam, hogy veszek egy rahedli, sima, mintátlan pólót, amiknek azért jó a szabása (kínaiban köbö háromszáz forint darabja), és csináltatok egyedi pólót, ami úgy 1500 forint körül van, helytől és mintától függően. De olyan menőket csinálnak külföldön!

Ilyen pólókat biztosan csináltatni fogok, ha megszerzem a diplomámat (klikk nagyobb képért, automatikusan új ablakban nyílik meg):

Nagyon kreatívak az emberek :D És hát igen... Ne tudjátok meg, milyen hajrá megy itt is félévkor, amikor le kell adni a rajzokat, ha egyet kihagysz, megbuktál. Lényegtelen, hogy mit, ha csak egy lényegtelen kis ábragyűjtemény-foszlányt, akkor is, ez pedig még csak szakközép. Vannak olyan tanárok, akik nagyon keményen fognak, ilyen volt kedves előző rajztanárunk, akit nem neveznék nevén, de rendszeresen csinált olyat, hogy nézi, nézi, elmagyarázza, hogy ez nem jó, majd fogta a vastag vörös filcecskéjét, és lazán áthúzta az egész rajzot. Amivel te amúgy hét órán keresztül dolgoztál. De neki nem jó, mert fél milit elcsúszott a tégla. Az a vicc, hogy mindig a KKT-re (kisméterű tömör tégla, tudjátok, amiből a kerítések szoktak lenni, 25x12x6,5 cm) bukik ki, pedig abból manapság kéményt sem raknak, nemhogy házat... De mindegy.
A tavalyi tanáromat bírtam nagyon, a drága tanár úr igazából nem is építésztanár volt - építész is, tanár is, de építészetet szó szerint gyakorolta, saját irodában, és egyébként a szakiskola kőművesrészlegét vezette. Általában bejött húsz perc késéssel a duplaórára, elmondta, hogy ezt és ezt csináld, majd lelépett. Mármint, ez volt az elején. A végén olyan is volt, hogy be sem jött órára, csak később szóltak a másik csoportban lévők, hogy látták elhajtani autóval :D Mindegy, amúgy jó fej volt, bírtuk, jó real life sztorikat mesélt.

No, most hirtelen ennyit akartam írni, ha később sikerül feltennem a grafikáimat, annak esetleg szentelek még egy bejegyzést, illetve a sztorimnak is.

Bye-bye~