Üdv eme kicsiny honlapon, mely tulajdonképpen tükre egyéni, bár talán nem mindenki számára érdekes személyiségemnek, múltamnak, jelenemnek, szóval, a világomnak. 1997. január 23-án születtem, így 17 éves vagyok, vízöntő. Úgy tartják, eme jegy szülöttei igazi újítók, akik előrébb viszik a világot; én azért nem élnék eme általánosítással, de az tény, hogy szabadság-mániás vagyok, már csak azért sem szeretem azt, amit mindenki, az egyéniségre törekszem, és egy jól működő barátság mindennél fontosabb számomra. Neurotikus vagyok, kissé mizantróp (vagy inkább csak antiszociális, esetleg lelketlen), ezek mellett enyhén apa-komplexusos, hipochonder és önbizalom-hiányos, ugyanakkor arrogáns, szarkasztikus és cinikus. Igazán felüdítő jellemzők, nem? Ha esetleg nem sikerült elriasztanom téged az olvasástól, annak örülök, és tárt karokkal várlak!
Nem kérek túl sok mindent, egyedül annyit, hogy kulturált formában fejezd ki magad, és ne hirdess. Amit a törvény nem tilt, azt szabad: nyugodtan megkérhetsz, hogy nézzek be és véleményezzem az új kinézeted, jelentkezzek erre és arra a versenyre, kérhetsz cserét, szóval, szabad az út :)
Cserének nyugodtan jelentkezhetsz a chatben, hidd el, nem fogom leharapni érte a fejed, sőt, aktív látogatód leszek, mert neten keresztül abszolút túlszociális és barátságos és ölelkezős vagyok, csak aztán igaziból ne kelljen...
Minden nap a Flint River hídon át hajtok a munkába
Száz yardra a helytől, ahol nagyapával horgásztunk
A Sawmill Roadon még áll a gyümölcsös bódéjának egy része
Itt lenne, barackot hámozva, ha húsz évvel ezelőtt járnánk
És mit meg nem adnék
Hogy vele kocsikázhassak a régi teherautójában
Ha a mennyország nem lenne olyan messze
Összeszedném a gyerekeket és elmennénk egy napra
Bemutatnám a nagyapjuknak őket
Nézném, ahogy a beszéd-stílusán nevetnek
Megtalálnám rég elveszett unokatestvéremet, Johnt
Azt, akit Vietnamban hagytunk ott
Mutatnék egy képet a lányáról, hogy milyen most
Orvos lett, (John) biztos büszke lenne rá
Aztán azt mondanám, hogy pár nap múlva visszajövünk
A visszapillantó tükörben néznénk, ahogy integetnek
Az elvesztésük elfogadása nem okozna ekkora nehézséget
Ha a mennyország nem lenne olyan messze
Megölelném mindhárom lányt, akit a '99-es osztályból elvesztettünk
És megtalálnám az első vadászkutyám, Bo-t, és elvinném mégegyszer vadászni
Megkérdezném Henket, hogy miért vette be azokat a pirulákat '53-ban
És megkérném Jenist, hogy énekelje el az "Én és Bobby McGee" második részét
Ülnék egy felhőn, és egy darabig maradnék
Jót tenne, ha egyszerűen csak mosolyogni láthatnám őket
Ha a mennyország nem lenne olyan messze
Összeszedném a gyerekeket és elmennénk egy napra
Bemutatnám a nagyapjuknak őket
Nézném, ahogy a beszéd-stílusán nevetnek
Megtalálnám rég elveszett unokatestvéremet, Johnt
Azt, akit Vietnamban hagytunk ott
Mutatnék egy képet a lányáról, hogy milyen most
Orvos lett, (John) biztos büszke lenne rá
Aztán azt mondanám, hogy pár nap múlva visszajövünk
A visszapillantó tükörben néznénk, ahogy integetnek
Az elvesztésük elfogadása nem okozna ekkora nehézséget
Ha a mennyország nem lenne olyan messze
Ha a mennyország nem lenne olyan
Ha a mennyország nem lenne olyan messze
AJÁNLOM AZ OLDALT
