Sziasztok!

Jó rég nem volt bejegyzés, de most úgy döntöttem, talán összejött annyi dolog az életemben, amennyiből legalább néhány bekezdést össze lehet hozni.

Lassan itt az év vége, aminek annyiban örülök, hogy aludhatok majd másfél hónapon át délig (mert munkára nem sikerült jelentkeznem, csak címerezés maradt, az meg az én nem létező állóképességemmel nem jó üzlet), viszont annyiban meg fogok halni, hogy rühellem a meleget. De tényleg. Még az előttem csoszogó öreg néniknél is jobban. Egyszerűen utálom, hogy megsülök, izzadok, nem tudok normálisan gondolkodni, mert megfőnek a gondolataim az agyvizemben - én hideg-párti vagyok. Az ellen addig öltözöl meg takarózol amíg akarsz, de melegben egy idő után már nincs hova tovább. Néha el is gondolkozom rajta, hogy ások egy jó nagy gödröt az udvar végében, és nyári álmot alszom, néha kijövök egy zacskó müzlire vadászni, aztán visszahúzódom... De aztán rájöttem, hogy Anya kiakadna, ha elrontanám a kertje összképét, így maradok ébren.

Az év vége egyet jelent a vizsgákkal is - kinek szakmai, kinek érettségi, kinek egyetemi, nekem éppenséggel kisérettségijeim voltak, méghozzá matekból írásbeli, irodalomból szóbeli, angolból mindkettő. Már kikaptuk az összeset, az angolom 96% lett (két pontot vesztettem, mert egy ilyen szövegbehelyettesítős feladatban összekevertem kettőt), de a tanár azt mondta, erre még rá kell gyúrni. Mondom kösz, ez aztán bíztató.

A matekom 4/5, de egyetlen ponton múlott az ötös, amit a tanár, ha nagyon akart volna, összeszed, de közölte, hogy ez így szerinte sokkal jobban biztat arra, hogy teljesítsek - a francokat! Ez arra biztat, hogy ingerem legyen felgyújtani a házát. Főleg azért, mert a vizsga előtt direkt megkérdeztem, ha megírom ezt négyesre, négyes leszek-e év végén (ez ugye már beleszámít a felvételipontjaimba), mire sűrűn bólogatott, hogy persze! Nos, most közölte, hogy még írnom kell a négyesért... Szuper.

Az irodalmam szintén ötös lett, bent volt harmadik tanárnak a történelemtanárunk is, aki utána törin ódákat zengett arról, hogy milyen okos vagyok, hogy mennyire jó, hogy el tudom helyezni térben az ezt meg az azt (tényleg nagy teljesítmény a Toldit besorolni), amitől legszívesebben a föld alá süllyedtem volna. Utálom, amikor a tanárok kivételezetté tesznek, mert ez azt jelenti, hogy a többi osztálytársam is megutál egy kicsit - megértem, én is legszívesebben megfojtanám az egyiküket, akit imád a matektanár, és mindig ajnároz. Szerintem külön bunkóság ez a tanár részéről, mert a gyerek hiába utálja ezt, a többiek egy icipicit akkor is ellene fordulnak. Mert a tanár kicsi kedvencét senki nem szereti.

Mindegy, a lényeg az, hogy ezekkel egészen jól megvagyok. Sok tárgyból le is lettem már zárva, nagyjából ilyen eredményekkel:

Irodalom: 5
Nyelvtan: még nincs eldöntve (az első félévemmel együtt négyes, mivel ott a tanár köcsög volt, és egyetlen dolgozat hiányára beírt három egyest is, de a második félévem az színötös)
Angol: 5
Műhely: 4
Műszaki rajz: ? Szerintem 3
Geodézia: tuti mindkettő 3
Infó: 5
Matek: elválik, de akkor is meglesz a négyes ha belegebedek
Művöri: 5
Tesi: 5
Történelem: 5
Fizika: 3 (rühellem a hullámokat)
Etika: 5 (nagy teljesítmény)
Statika: 4

Az átlagom úgy 4,2 körül fog alakulni. Jobbra számítottam, de mindegy... Tudtam, hogy a fizikával nagyon le fogom húzni, de abban reménykedtem, hogy a tanárunk nem kezd ketteseket osztogatni a rajzainkra, mert volt rajta egy-egy folt (a vonalzó miatt), meg hogy geodézián nem szerzek be egy egyest, amiért nem láttam a horizontális szögmérő számait (tényleg nem láttam, de a tanár nem hitte el, ezért egyes), de már mindegy. Jövőre jobb lesz. Az viszont megnyugtat, hogy a felvételi tantárgyam (ugye matek, irodalom és nyelvtan, történelem, angol és építési alapismeretek) aránylag jók lesznek, bár persze ez azon is múlik, hogy a végén hogyan fogják összevonni az építészes órákat... Mert ha a geodézia is benne lesz a művtöri, a statika, a műhely és a rajz mellett, akkor hármas lesz az összevont jegy, ha nem, akkor négyes. Szurkolok, de úgyis sejtem a végeredményt...

Nos, a nyárra nincsenek törtető szándékaim, hogy úgy mondjam. Legfeljebb az, hogy itthon ülök és tévézek, elkezdek pár új sorozatot - persze, megbeszéltünk pár programot a többiekkel, de az nem tölti ki az egész nyaram. Jövőre már megyek majd dolgozni (betöltöm a 18-at, és akkor megyek jelentkezni már januárban a Tesco-ba árufeltöltőnek, meg az iskola ki fog minket irányítani egy hónapra szakmai gyakorlatra, a technikum miatt), akkor nem lesz ilyen problémám, de most még utálni fogom a nyarat teljes szívemből. Az egyetlen jó dolog amit hozott nekem az alváson kívül az az új szerelmem, a Power c. sorozat.

James "Ghost" St.Patricknek mindene megvan: gyönyörű feleség, klassz manhattani lakás, és a legmenőbb, felfelé törekvő Night Club New Yorkban. Klubjába, a Truth-ba, csak az igazán fontos emberek járnak, híresek avagy épp hírhedtek, akik annak a városnak az életét mozgatják, mely sohasem alszik. Ahogy növekszik a klub sikeressége, úgy kezd el Ghost is egyre nagyobban gondolkodni. Ugyanakkor, a Truth igazából mocskos valóságot rejt maga mögött - itt mossák azt a pénzt, amelyet Ghost a droghálózatából zsebel be, mely csakis a gazdagokat szolgálja ki. Ahogy Ghost megpróbál kilépni az alvilágból, és inkább a legitim Klubhoz fordulni, hogy kerül minden egyes dolog, ami drága neki, egyre nagyobb veszélybe. Ha egyszer benne vagy, vajon ki tudsz belőle szállni valaha?

Ez a szöveg a STARZ honlapján található, kisebb-nagyobb fordítói szabadsággal. Hogy én miért kezdtem el nézni? Nem azért, mert 50 Cent a producere. Nem csak azért, mert New Yorkban játszódik. Azért, mert Ghost gyerekkori legjobb barátja, és mindkét üzletében társa Tommy Egan, akit az én legeslegkedvencebb színészem játszik, Joe Sikora. A név talán nem mond sokat köbö senkinek, mielőtt megnéztem a Safe c. filmet Jason Stathammel, én sem ismertem, de aztán ott egy orosz maffiózót játszott, és uuuuh :3 Azóta a szerelmem, minden egyes filmjét és sorozatszerepét megnéztem. Eddig főleg színházban játszott, illetve kisebb szerepeket filmekben (hogy a híresebb filmeket említsem, volt Tom Cruise-zal a Jack Reacherben, mint James Barr, akit ártatlanul vádoltak többszörös orvgyilkossággal, az említett Safe-ben Jason Statham nemeziseként, aki megölte a feleségét, Shutter Island, mint egy ápoló, és Boardwalk Empire, amit nem láttam, de már tervben van), és több, mint három tucat sorozatban (csak hogy néhány itt legyen: CSI: Miami, CSI: A Helyszínelők, Gyilkos Elmék, Rubicon, LOST, Döglött Akták).

És most végre nem kell újra és újra néhány percet nézegetnem, ha épp csorgatni akarom a nyálam (valószínűleg csak én vagyok így vele, mert bár jó színész, ezt több helyen olvastam, nem tipikus álompasi - az is igaz, hogy láttam egy interjút vele a Powerrel kapcsolatban, és karikagyűrű volt az ujján, tehát időközben megházasodott, tehát legalább egy embernek rajtam kívül is ez volt a véleménye), mert már az első részben is annyit szerepelt, hogy a bőség zavarába kerültem :D Tegnap jött csak ki amerikai idő szerint este kilenckor, de én fent maradtam éjfélig, hogy le tudjam tölteni aztán megnézni :) Különösen tetszik, hogy VÉGRE nem valami gyökeret játszik, vagy épp főgonoszt, hanem Ghost legjobb barátját, aki szinte családtag, és mindent megtenne, hogy megvédje őket, ráadásul eszes is. Oké, a csajt, akivel majd összejön a STARZ honlapja szerint, bizonyos Holly, aki felszolgáló a Truth-ban, már most rühellem, mert egyrészt olyan kurvás külseje van, másrészt, mert arra fogja buzdítani Tommyt, hogy ne hagyja magát elnyomatni Ghosttal szemben, mert egyenlőek, magyarán összeuszítja őket.... De ezen kívül egyébként jó sorozatnak ígérkezik. Nem épp családi komédia, de nekem tetszik :) 18-as ezt előre leszögezem, a drog és a szex elég erős elemként jelen van, nem mintha zavarna... Főleg a Trónok Harca után.

Tehát, aki érdekel egy nem épp romantikus, de azért nem is érzelmileg inkompetens, drámai, izgalmas, akciódús sorozat a drogok és az éjszakai élet világáról, valamint a hűségről és szeretetről, legyen az házastársi vagy testvéri, ajánlom, töltse le és nézze meg!

Nos, ismét elérkezett a hétfő. Én amolyan Garfieldosan gondolkodom, ez a legundorítóbb dolog a világon - mi speciel rögtön duplairodalommal kezdtünk, lájtos Ady (Szilárdot és Janit ki is küldte az óráról a tanár, mert állítása szerint zavartak minket a tanulásban, szerintem meg csak susmogtak. Az semmi ahhoz képest, hogy ő rendszerint bejön, ad egy feladatot, aztán húsz percre visszahúzódik a tanáriba, mint valami elrontott tarisznyarák), Petőfi-tételek. Jövő héten vizsga, hell yeah! Oké, nem olyan gázok egyébként a témák, a régebbiek, amiket kilencedikben vettünk, azok nehezebbek, mert az akkori tanárunk nem tanított nekünk semmit (ugyanakkor elbábozta nekünk a Kis Ólomkatonát - komolyan!), de utólag azok is mind megvannak. Most már kezdem bánni, hogy nem mentünk el a színházba, ahol a Dekameront adták, a szatírákat bírom.

Aztán, jött az angol, ahol szereztem néhány vicces vagy épp aranyos képet Vivitől (visszajött, előző héten arcüreggyulladása volt), amikor a tanár megkérdezte, miért nem angolozunk (olyan nyomi anyagot vettek, hogy "In-laws"), azt mondtam, szigorúan véve, angolozunk. A tumblr is angol, nem? Meg a 9GAG...

Negyedikben matek volt, ahol a tanár kiadta a tavalyi matektételeket, hogy oldjuk meg. Vannak köztük nevetségesen egyszerűek (pl.: sima Pitagorasz-tétel használat), meg ugye a frissebb anyagok, mint a kör és az egyenes metszéspontjai, ez nem tűnik olyan vészesnek. Vannak kicsit nehezebb feladatok, de annyi baj legyen.

Ötödikben megint ép.szerk.ép. volt, amin rajzoltunk, majd a hatodik-hetedik dupla épületszerkezetek rajz. Az utolsó rajznál járunk, födémterv, már megvan az alaprajz, a kvótázás (azon vannak rajta a méretek), elkezdtem a metszeteket is, az anyagjelölés van csak vissza (szerencsére csak a falakat kell, 2mm-1mm hézaggal váltakozó vonalak a téglafalak), meg a táblázat, amiben benne lesz, hogy hány béléstest, meg hány gerenda lesz a födémben... Nos, jól haladok, ha így nézem. Ha úgy, hogy jövő hétre le kell adni, akkor már nem.

Hazafele a kisboltnál felvett az unokanővérem, aki, mint kiderült, azért jött, hogy kirámoljuk a Mama szobáját, ugyanis holnap jön hozzá a festő. WTF? Én három éve akarom átfestetni a szobám (ami most kék, rajta Anya által festett delfinekkel, a plafon pedig sötétkék, rajta arany csillagokkal), a Mama egyszer említi, másnapra jön egy egész brigád... Hát, ennyi, mindig tudtam, hogy le vagyok tojva :'D

Szóval, laza három óra alatt leszedtünk a falról minden képet, lámpát, kipakoltuk az összes fiókot és szekrényt, a kisebbeket elvittük, a nagyobbakat középre toltuk. Felsöpörtünk, felmostunk, pókhálótlanítottunk, én még fejbe is csaptam magam a karnissal, amit épp leszereltem... Ez volt a könnyebbik fele, majd amikor holnap vissza kell pakolni mindent! Remélem, a csavarok meglesznek addig.

Hm, mi is történt még? Talán az említőleges, hogy szombaton sikeresen összevesztem az addigi szerepes közösségemmel. Eddig rengeteget szerepjátékoztam - nem azt a fajtát, amikor beöltözöl, és nem is azt, amikor körülültök egy asztalt, és kvázi társasoztok. Nem. Ez a mezei változat, amikor megírsz egy karakterlapot, képet keresel neki, megigényled, majd ezek után játszani kezdesz, írsz egy reagnak nevezett bejegyzést (én az E/1-t preferálom), amire a játékostársad ír egy válaszreagot a saját karakterével, így tulajdonképpen kollektív történetet alkotva.

Nagyjából tizenegy voltam, amikor belekezdtem, akkor még igen lame módon, két mondatos reagokkal, tele szmájlikkal meg egyéb jelecskékkel. Borzasztó voltam, de tényleg... Aztán úgy két, lassan három éve rátaláltam egy oldalra, ami nagyjából megváltoztatta az életemet. Akkoriban nyomi voltam, nyomibb, mint most, és itthon nem volt semmi teendőm. Lassan beilleszkedtem, barátságokat kötöttem. Tudom, hogy a netes barátság nem igazi, de mégis, sokszor úgy éreztem, hogy jobban megértenek, mint azok, akik minden nap látnak, talán a közös érdeklődési kör tette ezt, az írás iránti szenvedély, és a józan hozzáállás a dolgokhoz (értsd: egyikünk sem volt éjjel-nappal klubokba járós fajta).

Aztán múltkor eltört a mécses...

Már nem is akarom fejtegetni, kinek volt igaza, kinek nem. Újabban nagyon feszült vagyok, még ha ez nem is látszik rajtam, és igen, valakin csattan ez az ostor. De azok nem ők voltak. z, hogy levedlettem a jó kislány szerepet, amikor mindenre mosolyogva bólogatok, és nem merem megmondani a véleményemet, nagy döntés volt, de meghoztam, mert azt hittem, megtehetem, lehetek velük őszinte. Nem lettem harapós bulldog, aki minden szóra leharapja kicsi kacsóját az embernek, de igenis, megmondtam a véleményem. Amikor meg nem tudtam hozzászólni a témához, nem tettem úgy, mintha tudnék, mert nincs értelme. Ők ezt úgy vették, hogy átmentem Queen Bitch-be, és ez most a világ vége, és hagyjam abba. Ha még csak ezt mondták volna...

Van abban valami szomorú, amikor hárman támadnak egyszerre rád. Ők talán nem úgy érezték, hogy támadnak, de én igen. Elkezdte az egyik, és jött a másik, és jött a harmadik, és a nyakamba zúdították mindazt, amiben félig igazuk volt, félig nem. Kérdem én, ilyenkor hol az a fene nagy udvariasság, amit megkövetelnének tőlem? Azt már nem is teszem hozzá, hogy volt egy lány ott, aki még sokkal kegyetlenebbül mondta meg az igazságot és bunkóskodott, mint én. Ja, hogy ő ezt már az elejétől csinálta? Bocs. Akkor neki szabad. Nyilván...

Nem mondom azt, hogy én mindent tökéletesen csináltam volna. Hibáztam, mert ember vagyok, csak úgy, mint mindenki más. (Sorry, aki félisten, rá nem vonatkozik.) De nem hiszem, hogy akkorát hibáztam volna, hogy ezért ez járt volna nekem, főleg nem két és fél év erősnek gondolt barátság után...

A történethez még hozzátartozik az is, hogy az egyikük nemrég bejelentette, abbahagyja a szerepet, és más is mondta, hogy gondolkodik rajta. Ekkor eltört bennem valami, azt hiszem... Megszoktam, hogy a végén mindig egyedül maradok, az emberek, akiket egykor úgy imádtam, kisétálnak az életemből, talán el is felejtik, hogy valaha szerves része voltam, de bennem olyan nyomokat hagynak, amit az idő csak halványít, de nem feledtet. Mindig elhatározom, hogy most keményebb leszek, nem hagyom, nem nyílok meg annyira, de a végén megint és megint úgy járok, hogy valaki tüskék közé löki a szívem. (Hé, lehet, hogy csak aszott mazsola, de akkor is az keringeti a vérlemezkéimet!) A legszomorúbb része a jellememnek talán az, hogy én ezek után is képes vagyok felvenni azt a mazsolát, leporolni, kiszedegetni a tüskéket, és újra tálcán kínálni valaki másnak...

Kisebb koromban valahogy túléltem, gyerekes dolgok, szarul esnek, de ez van, such is life. Ez azonban most más...  Komolyan, néhányukat a nővéreimnek tekintettem, csak pocsék a gólyák logikisztikája, és nem jó helyre dobtak le minket. Elmondtam olyanokat is, amiket soha nem akartam, olyat, amit ebben a blogban sem merek leírni, és ők is így tettek velem. Aztán puff, ennek most vége...

Néha ülök a telefonom fölött, mint egy rossz HiTech-zombi, Z-generáció meg minden, és azon gondolkodom, hogy mi lenne a megfelelő bocsánatkérési módszer, de a következő pillanatban pedig elküldök mindenkit a halálba. Nem tudom, hogy az önérzetem túl nagy-e, vagy a belátókészségem kicsi, esetleg csak félig van bennem a hiba. Én mindig az a fajta voltam, aki a szíve helyett az eszére hallgat, mert az közelebb van a fülemhez, és mellesleg a szívem, az az aszott mazsola, hülye, mint a segg. Kissé talán vicces is, hogy olyanok miatt voltam képes sírni, akiket az életben nem láttam még... Persze, a groteszk vonások nyilván mindenki életében feltűnnek.

Talán megsértette őket a szarkazmusom és a cinizmusom, nem tudom. Sajnos ilyen vagyok, és igen, nem mindig vagyok kedves. De ki az? Ki az, aki folyton vidám, mosolyog, és mindenkit szeret, mint a hippik? Kérem, jelentkezzem a 073-as melléken...

Egyébként, a szarkazmus a legfantasztikusabb dolog a világon. De tényleg! Imádom az olyan embereket, akik így képesek viccesnek lenni. Az más kérdés, hogy nem mindenki bírja ezt a stílust... De azért jobb, sőt, melegen ajánlott, hogy ne keverjük a flegmasággal, mert a kettő marhára nem ugyanaz. A szarkazmushoz kell ész is, nem csak egy nagy valag, amit riszálhatsz a diszkóban. ("Imádom" az olyan hülye plázacicákat, akik "nem flegmák, csak őszinték"... aha...)

Hogy ne csak picsogásról szóljon ez a bejegyzés, kigyűjtöttem ide néhány szarkazmussal kapcsolatos idézetet. Van, ami saját írás, esetleg saját irományból, van, amelyik nem. Fogalmam sincs, melyik-melyik, mert összefolyik, egy fájlban tárolom őket.

Ha nem tudsz kedves lenni, legalább légy szarkasztikus.

Az emberi intelligencia olyan, mint a Kék Bálna: hatalmas erejű, d emára majdnem kihalt.

- Kutyát fürdetsz?
- Nem, csak öntözöm, hátha dinó lesz belőle.

A gond a folyamatos szarkazmusommal az, hogy az esetek felében, amikor az emberek azt hiszik, szarkasztikus vagyok valójában komolyan mondom.

Vannak szerencsés emberek, de a legtöbb egyszerűen idióta.

A szarkazmus természetes önvédelmi mechanizmus hülyeség ellen.

Unalmas az, aki feltétlenül ragaszkodik a véleményéhez, miután mi már felvilágosítottuk, hogy a miénk a jó.

A szarkazmusom olyan szinten áll, hogy néha már én sem tudom, viccelek-e vagy sem.

Bocs, allergiás vagyok a hülyeségre.

A szarkazmus úgy ömlik a számból, mint a tiédből a hülyeség.

- Ítélkezni jöttél?
- Nem.
- Huh.
- Csak rámutatni minden hibádra.

Ha nem kérsz szarkasztikus választ, ne kérdezz hülyeséget.

- Tudsz adni egy tollat?
- Minek?
- Hogy megöljek egy sárkányt. Szerinted?

Talán nem tudnálak megverni, de fekete övem van szarkazmusból.

Az udvarias hallgatás olyan embereknek való, akik nem elég intelligensek, hogy szarkasztikusak legyenek.

A szarkazmus és az édesség teszik ezt a bolygót élhetővé.

Azt hiszem, ennyi lenne. Oké, talán nem mindegyik szarkazmus, de azért hasonló :)

Ami az előző témát illeti... Nem is tudom, hogy hogy lesz, mi lesz. Jelenleg megpróbálkozom egy másik szerepes oldalon, de most majd vigyázok a mazsolámra.  Azt hiszem, megyek is, talán rá tudom venni Anyát, hogy legalább rendezzük át a szobámat...

Sziasztok!

Ahoy!

Próbáltam jönni már tegap, meg azelőtt is, csak valahogy nem volt kedvem. Oké, kedden más problémám is akadt, nevezetesen az, hogy szerdán volt az angol vizsgám szóbeli része. Az írásbelit és a hallgatást már hetekkel korábban letudtuk, szerintem könnyű volt, bár volt benne egy ipse, aki borzasztó, skót (vagy részeg) akcentussal mormogott a kocsmákról... Tizennégy tételünk volt csak, olyan egyszerű témák, mint a család, önmagam, ház, munka, stb. A gond az volt, hogy nem mondhatsz, amit akarsz, mert kérdések szerint kellett kifejtened előtte írásban, majd azt megtanulni és elmondani. Én persze tojtam rá - nem azért, mert rebellis énem ezt akarta tenni, hanem mert semmi értelmét nem láttam, főleg amellett, hogy még egy csomó rajzzal is el vagyok maradva... A művészettörténetből például nagyjából két tucat ábrát kell csinálnom, és még egy sincs kész :') Majd veszek pauszpapírt a művészellátóban, és hétvégén megcsinálom.

A vizsga nagyon izgalmas volt, de tényleg. Nyolctól tízig voltunk mi, az A-sok, azt kellett a frontvonalba küldeni, aki a legjobban félt. Martin annyira ideges volt (ő németes), hogy fel alá járkált, folyton beletúrt a hajába, kocogtatta az óra lapját, mintha az bármiről is tehetne, végül pedig az egyik osztálytársunk adott neki valami bogyót. Nem tudom, mi lehetett az, remélem, csak xanax (így kell írni? Passz), mindenesetre, debilboldog lett belőle :D

Teltek az órák, én maradtam a végére, mert ráérek, és mert nincs buszom. Kihúztam a House & Living Environmentet, elmondtam nekik mindent, ami csak eszembe jutott. Hogy itt és itt élek, ennyi szoba van, ilyenek, így megy ez nálunk, és hogy delfinek vannak a falamon, amit anyukám festett, de el akarom tüntetni... Meg van egy tervezőasztalom, ami faja, csak eltörtem, Apa pedig két éve keresi lázasan azt a csavarhúzót, ami megfelelő lenne :D Már rég nem vagyok türelmetlen, Budapestre hat év ígérgetés után jutottunk el...

Lényeg a lényeg, én szerencsésen megúsztam. Fanni (a szöszi, nem a malacimádó) és Vivi (a komlói) azonban kihúzta a nemezisét: Fanninak a Tehcnology-ról kellett volna beszélnie hat percig (ebben külön az a jó, hogy még a városi angol versenyen kihúzta a Sci-Fi témát, amit szintén nem tudott), Vivi pedig a World of Workről. Nem értem mondjuk, mi olyan nehéz bennük - a technologyban elmondod, milyen részei vannak a gépnek, mennyit használod a netet és mire, játszol-e, valaki másod játszik-e mondjuk PS játékokkal. A Workinget meg hagyjuk, Anyuci-Apuci munkahelye, beosztása, meg hogy mi leszel, ha egyszer nagy leszel, azon kívül, hogy felnőtt.

A lényeg, hogy megúsztuk. Nem maradtam ott a végéig, hogy megtudjam az eredményeim, mert rohannom kellett a buszra, de a B-s Gergő (ő az egyetlen kb. akit bírok onnan) szerint szinte mindenre max. pontot kaptam, úgyhogy csak nem lehetett olyan rossz :) Holnap kiderül a pontos eredmény. Nem akarom, hogy tökéletesne legyen, csak azt, hogy a B-sekénél jobb!

Ehhez persze tudni kell, hogy a B osztály az istenkirály, meg a tökéletes, és a perfekt, és a wonderfull. Ez abban nyilvánul meg, hogy míg nálunk el vannak osztva a dolgok arányosan, az osztályunk nagy része 4-2 jegyek között ingázik (plusz egy-két rossz, mint Roland, és egy-két jó, mint én vay Sziszi), addig a B-ben ez vagy ötös, vagy egyes. Középút nincs. Max a kettes. De ennek ellenére ők a szuperjók... Olyan arrogánsak, hogy egyszer a versenyen odamentem Balázshoz, akivel egy angolcsoportba járok immár három éve, megkérdeztem, hogy hogy ment, rám nézett, felhúzta a szemöldökét, majd elfordult. WTF? És állandóan ez megy... De a legrosszabb Kata. Nem az, hogy utálom, de ha ő épp égne, nálam meg lenne egy pohár víz, meginnám a vizet. Angolon vele is egy csoportban vagyok, volt olyan feladat, hogy járkálni kellett az osztályban és mindnekivel beszélgetni egy kicsit a szokásairól, én odamentem hozzá, feltettem egy kérdést (mosolyogva), mire ő rám nézett, elfintorodott, megvonta a vállát, és elröhögte magát, miközben visszafordult a "klikkjéhez".

Rég rájöttem, hogy ez az egyed Taigetosz-pozitív.

Na igen, szóval a B az istenkirály. Van hat ember, akik magolnak, de amúgy emberileg seggfejek, aztán a többi húsz meg síkhülye... Klikkekbe rendeződnek, egyik fél sem beszél a másikkal, szóval, nincs nagy összetartás. Szerencsére nálunk nem ez a helyzet, és mindig áldom az eget, hogy ide kerültem :)

Ma nem történt izgalmas, azon kívül, hogy reggel annyira megijedtem a büfésbácsitól, mert olyan csúnyán nézett, hogy miattam fel kellett állnia, hogy a tervezett csomag zsepi helyet vettem két pogácsát meg egy csokit... Megveszem én, csak ne öljön meg. Fizikán dolgozatot írt az, aki pénteken nem ment be (nekem akut iskolaundoritiszem lett), a téma az elektromágneses hullámok és a rezgőkörök, bármi is legyen ez. Kiírtam a nagy részét a függvénytáblából, meg amire még emlékeztem, azt benyögtem, és ennyi. Remélem, meg lesz a hármas - nem olyan fontos, nem ezt viszem egyetemi felvételire, de kiakaszt.

Matekból is írtunk, az mondjuk ment (koordináta-geometria, körök), mert tetszett, reménykedem egy ötösben vagy négyötödben. Töri volt még, azon animációt néztünk az isaszegi csatáról, ami tetszett volna, ha közben a tanár nem járkál fel s alá, mint akinek benne van a bugi a lábában. Mondjuk, izgalmasabb volt - sosem tudhattad, mikor mászik be pont eléd. A zenéje kifejezetten tetszett, a grafika is egész jó volt, bár nekem folyamat a Mesterlövész ugrott be róla :D Volt még nyelvtanunk, ahol a szépirodalmi stílusrétegen aludtunk (olyan megnyugtató volt a néni hangja, kivéve, amikor rikácsolt), statikán meg dolgozatot írtunk, ami négyes lett. Nem rossz, ahhoz képest, hogy a feléről hiányoztam. Épületszerkezetek óránk volt az első, ahol a tanárnő különféle munkahelyi balesetekről mesélt, amik még érdekesek is voltak (a lényege az, hogy akárki csesz el akármit, te mész dutyiba, mint kivitelező és/vagy építész), bár nem sokon múlott, hogy kimondassuk vele a "sisakos sáska" szót. Szegényem egy kicsit pösze... De azért cuki.

Ennyi volt a mai. Mivel ezt így rövidnek és unalmasnak éreztem, gondoltam, összegyűjtök pár érdekességet. Tudniillik, ezek a gyengéim :D Kérdezze csak meg valaki az osztálytársaimat, ha épp csönd ül be a beszélgetésbe, benyögök egyet.

1. A termeszek gyorsabban rágják a fát, ha metált hallgattatnak velük.
2. A kenguru elnevezésének története egyszerű. Mikor a felfedezők összefutottak egy ottani őslakossal, akinek valami döglött állat volt a kezében, megkérdezték: mi az? Mire a bennszülött válasza a saját nyelvén: nem tudom, vagyis "kenguru".
3. A delfinek is párzanak pusztán az érzés miatt. És egyébként melegek is lehetnek.
4. A tehenet be lehet rúgatni, ha almával eteted.
5. Egy skorpió pedig megőrül egy csepp alkoholtól, és agyonszúrja magát.
6. A disznó anatómiájánál fogva képtelen felnézni az égre. Kivéve, ha a hátára fordítod.
7. Egyes aligátorok képesek a jégbe fagyva élni hónapokig, ha az orrlyukaik levegőn lehetnek.
8. A nyulak immunisak a feketeözvegy mérgére. (Just in case - Bear Grylls)
9. A világ termeszeinek össztömege meghaladja az összes élő emberét.
10. A krokodil nem tudja kinyújtani a nyelvét.
11. Becslések szerint nagyjából fél millió fát mókusok ültettek, akik elfelejtették, hova ásták a mogyorójukat.
12. A békák csontjaiban is ugyanúgy évgyűrűk vannak, mint a fáknál.
13. A szúnyogokat a kék szín vonzza, a darazsakat a melegebb árnyalatok.
14. A halak is kaphatnak tengeribetegséget. (Too bad...)
15. A teknősök, a halak és a méhek teljesen süketek.
16. A bőrre fújható riasztók nem elriasztják a szúnyogokat, cska megzavarják az érzékszerveik.
17. Négy másodperces csönd a beszélgetésben már úgy hat az emberi agyra, mintha elutasították volna. Ezért érzed kínosnak.
18. Egy strucc szeme nagyobb, mint az agya. (Becsléseim szerint a tinitársadalom harminc-negyven százalékával is ez a helyzet.)
19. Az embereken kívül a hangyák is háborúznak - csatákat vívnak, hadifoglyokat ejtenek, akik rabszolgák lesznek.
20. A világ legidősebb aranyhala 43 évet élt.

Üdv!

A mostani bejegyzésben egy szemernyi blog van csupán, annyi, amit most leírok: frissítettem az oldalt, felraktam a HP fanomdban írt ficcsorozatom első huszonöt részét, így már itt is olvasható lett, nem csak Merengőn (ahol egyébként Naomii néven vagyok fenn, nem tudom, ki érdeklődne szerény személyem iránt). Alább megtalálhatjátok a rövid kis leírást és a fejezeteket:

"Ayami Jennifer Cook vagyok, de mivel ez így elég furán hangzik, inkább az AJ verziót használom. Származásomat tekintve aranyvérű volnék. A nevemből is ki lehet találni, hogy (anyám révén) félig Japán vagyok, bár világéletemben Franciaországban éltem. Most kezdtem volna negyedik évemet a Beauxbatonsban, de a szüleim elváltak, s édesanyám újra megházasodott, én pedig hozzá kerültem. Egy néger varázslóhoz ment feleségül, akinek van egy velem egykorú fia, aki roxfortos. Az esküvőjük tavasszal volt, s nyáron már költöztünk is Angliába, ezzel eddigi életemet hátrahagyva. Mivel az elmúlt években is varázslóiskolába jártam, el lehetett intézni, hogy bekerüljek a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába, persze egy-két vizsgát kellett le tennem. Na, nem mintha annyira akartam volna, anyám ragaszkodott hozzá, mondván, most már Angliában lakunk, iskolába is odajárjak… Kösz még egyszer, anyu. Igazán. "

Fejezetek

1. Fejezet - Do it, do it chu
2. Fejezet - It's true, it's you
3. Fejezet - The List
4. Fejezet - Forbidden Forest
5. Fejezet - With him, with me, with us
6. Fejezet - The Chamber of Secrets
7. Fejezet - What butterflies can't see
8. Fejezet - End of a dream
9. Fejezet - As we lay beneath the stars
10. Fejezet - Healing kiss
11. Fejezet - Oh la la
12. Fejezet - Little teapot
13. Fejezet - Sweet dreams
14. Fejezet - Paranoia
15. Fejezet - Thunder of feelings
16. Fejezet - Panda, Peachy Cheesecake and a Parrot
17. Fejezet - Real Madness
18. Fejezet . Jeans 'n Mistletoe
19. Fejezet - Harbinger of Something
20. Fejezet - The Path
21. Fejezet - Worl on fire
22. Fejezet - Loony Lovegood
23. Fejezet - Too little time, too many rules to break
24. Fejezet - We live perverted times, my friend
25. Fejezet - Out of my mind, back in five minutes!

Eme ficc miatt kezdtem el tanulni franciául, mert ugyebár a főszereplő fél életét ott töltötte :) Nem mondanám, hogy zseni lettem, de legalább el tudom mondani, hogy "a fekete madár, a fiú és a lány piros almát eszik". (L'oiseau noir, le garçon et la fille mangent la pomme rouge. Zseniális, nem?)

Figyelmetekbe ajánlom ama oldalt, amit shade említett egy más felületen: www.duolingo.com. Teljesen ingyen tanulhat az ember nyelveket :)

Na, és a másik fele a mai bejegyzésemnek, hogy ma megint alkottam egy kicsit PS-ben, fentebb említett shade egyik karakterének csináltam névtáblát. Eddig is hazsnálgattam maszkokat, de ennél minden tudásom össze kellett szednem... Aránylag meg vagyok elégedve az eredménnyel :D

Sziasztok!

Ismét itt vagyok, nem is számolom, hány hónap kihagyás után. Az az igazság, hogy nem volt kedvem írni - mióta szereztünk routert, azóta a géphez ülni sem volt kedvem, mert a "fontos dolgokat", mint amilyen megnézni az e-mailjeim, meg esetleg fellesni ama csodálatos fészbúkra, a telefonomról is tudtam intézni. Már megbarátkoztam vele, egyébként; jobb egy fokkal, mint Anyukám drágám telefonja. Az is érdekes sztori - elromlott a telefonja neki is meg apámnak is, ezért úgy döntöttek, vesznek újat. Engem kértek fel, mint szakértő tanácsadót, mondván, én ebbe a z generációba tartozom, biztos tudom. Jó, tudom is, de mit ér a tanácsom, ha nem hallgatnak rám?

Anyának persze minden mindegy volt, ő csak telefonálni akart vele, Apának voltak nagyobb igényei. A volánnál, ahol dolgozik, csak adott típusúra adnak céges kedvezményt, így azt már előre eldöntötték, hogy érintőképernyős, androidos változatot vesznek. Ebben csak az a poén, hogy mind ezidáig régifajta, csúsztathatós telefonjuk volt, és azt sem tudták használni. Anyának gyorsan választottunk egyet, ami tetszett neki, Apára viszont rá kellett szólnom, mikor a Nokia Lumia 920-at nézegette, meg a Samsung Galaxy S5-öt, hogy héékás, állj már le! A kerítésünk nincs kész, nemhogy több százezres telefont vegyünk... Néha úgy érzem, én sokkal felelősségteljesebb vagyok nála.

Persze jött a szentbeszéd, hogy ő ezért a pénzért megdolgozik, én csak ne szóljak bele abba, hogy mit vesz és mit nem. Mondjuk, látni kellett volna az arcát, mikor áhítatos tekintettel közölte, hogy X modellhez jár töltőtok is! Meg négy magos processzor! Értitek, azt nem tudja, hogyan indítsa újra a UPC boxot, de neki KELL négymagos processzor  Végül sikerült leredukálnom a végösszeget, így vett egy Sony Xperiát, "potom" 120e forintért...

De a benzinpénzt a húgomtól szokta elkérni.

Na mindegy, Anya telefonján élem ki vágyaim egy Androidos telefon iránt (sokkal jobb a böngésző, az enyémen Explorer van, azon Chrome, és több játékot lehet rárakni - találtam egy tök jó vadászosat, The Deer Hunter, azt hiszem, az nagyon bejövős), és néha arról írok üzenetet. Igen ám, de az autokorrekt nagyon odab*sz :D Egész idáig nem értettem, hogy miért panaszkodnak az amcsik tumblr-es posztokban... Már értem. Mikor a "motyog"-ot folyton átírja motorra, és a Vanessát Vaníliára... El is neveztem Varánusznak, mert azt a szót meg az Istenért nem ismerné fel.

Szóval, vagyogatok. Nem voltam osztálykirándulni, mert nem éreztem szükségességét annak, hogy kifizessek tizenötezer forintot azért, hogy felmenjek Budapestre, ahol mindenki látott mindent (mert persze olyan alaphelyekre mentünk volna, mint a Hősök tere), majd este nézzem, ahogy körülöttem mindenki lerészegedik. Jó, nem mindenki; de nem bírom a részeg embereket. Meg a pia szagát. Nagyon nem.

Az osztályunkban, azt hiszem, nem történt semmi különös, megvagyunk, mint a befőtt. Már nem ülök állandóan a sarokban és fotoszintetizálok, mint eddig, bátrabb vagyok, a Fanniékkal (nem a disznó-imádó Fanni, hanem a másik, akiért mindig minden fiú rajong) egész jól kijövök. Így már merek beszélni az osztály kétharmadával, az egészen jó arány.

Vivi, aki eddig halálosan szerelmes volt Olivérbe, majdnem összejött vele, de mégsem ; mert "megbeszélték, hogy senki nem akar többet a másiktól", de azért Olivér rendszeresen nézegeti, hogy ki ír Vivinek fészen, meg védelmezi őt, meg Vivi is állandóan elbambul, ha meglátja, de ááá, nem, nem tetszik egyik a másiknak... Aztán egyszer majdnem összejött Olivér legjobb haverjával, Robival (bár lehet, hogy az csak hipogám jelleme miatt volt), de nem, mert vele is megbeszélték, most meg megint úgy néz ki, hogy szerelmes Olivérbe... Én már nem értem, de tényleg!

Aztán ott a másik eset is, Fanni és Martin. Martin, ugye, idén bukott hozzánk, és ők nem járnak, nem járnak, de állandóan ott vannak egymás mellett, jeles alkalmakkor, mikor pia is kerül a képbe, csókolóznak, a kiránduláson együtt aludtak, újabban Martin pedig állandóan ölelgeti Fanni derekát... De nem, itt sincs semmi köztük, persze.

MIÉRT ILYEN HÜLYÉK AZ EMBEREK?!

Más fontos esemény nem hiszem, hogy történt volna... Újra folytatni kezdtem a HP-fanficcem, voltam egy angolversenyen, ahol országosban 11. helyezést értem el (senki ne mondja, hogy ez jó, mert nem az, mert nem is akartam menni, az egyedüli meggyőző érv az első három helyezettnek járó, ingyen nyelvvizsga volt, de így lópikulát kaptam, nem tapasztalatot), és újfent nekiálltam PS-ezni :) Beraknám ide pár újabb munkám, csak, hogy legyen is valami színfolt ebben a posztban:

Remélem, hogy mostantól megint el fogok tudni kezdeni rendesen blogolni, vagyis, meglesz hozzá a motivációm :) Lehet, hogy a mai nap folyamán még dobok fel egy-két grafikai cuccot... Meglátjuk.

Búcsúzóul, egy videó, ami HP fandom, GeorgexLuna párosítás, amit eddig nem ismertem, de nagyon megfogott, és gyönyörű a vágása :D