Komolyan mondom, életemben nem volt még olyan oldalam, ahol 24 órán belül ennyit írtam volna! Na jó, kicsit több, mint huszonnégy óra, mert most háromnegyed nyolc van, a legelső pedig délután háromkor került fel, de szőke vagyok, ennyi hibádzás elfogadható. (Vajon akkor is ezt fogják mondani, ha öt centivel kisebbre tervezem a mestergerendát, és ezért összedől a ház? Hm.)

Lényeg a lényeg, meghoztam az ígért "Grafika" modult. Igazából csak lusta voltam nekiállni, és tíz perc alatt meglettem vele. Nem egy nagy das ist was, hogy KAP-ot idézzem (de imádom azt az embert!), de azért az enyém.

Íme a modul: >>Grafika<<

És egy kis ízelítő:

(Höhö, azért remélem, látjátok, mennyire fifiköl vagyok - a legjobb munkáimat rakom ide, hadd higgye azt a nép, hogy tényleg értek hozzá.)

Az Élet a maffiában első fejezetének nagy részét már megírtam kézzel (tűz mellett, dear old times fílingben, mert drága jó édesanyám odalent aludt a nappaliban, és nem mertem felkapcsolni a villanyt. Mikor megtettem, mert már tényleg semmit nem láttam a tűz fényénél (főleg azért, mert befeküdt elém a kutya, és kitakarta a felét), mégis használtam Edison találmányát. Anya felkelt, egyetlen kérdést tett fel ("Ettél ma már almát?"), majd visszafeküdt, és nőiesen horkolt tovább. Néha igazán nem tudom, mit szív, mint például akkor sem, amikor beül a hintaszékébe, egyre gyorsabban kezd fele hintázni, és azt kiáltja, hogy "Szááguldooook!", de azért megnyugtat, hogy tényleg egy génállományból valók vagyunk, és nem az én hibám, hogy defektes vagyok.

Szóval, a fejezet nagy része kész van, gyorsan bepötyögöm modulba, aztán ha jön még a Zihlet, akkor írok hozzá és publikálom is, ha nem, akkor majd holnap. Holnap egyébként lesz rajzom is, és nem tudom, hogy kellett-e volna-e rajzolni-e, de én nem csináltam semmit, sőt, még a táblám is az iskolában hagytam... Na mindegy, megnyugtat, hogy a többiek sem okosabbak ezen a téren. Bassszuskulacs, há' most jutott eszembe, hogy holnap nincs is iskola! Hogy én mekkora gyapjaslepke vagyok! Búú! Aludhatok holnap is tízig!

Akkor holnap egészen biztosan hozni fogom a fejezetet. Mondanám, hogy ma sem kell korán elmennem aludni, de az az igazság, hogy én jógyerek vagyok, és bár képes lennék fennmaradni hajnalig, mint anno kockaidőszakomban (szerintem az is megér majd egy külön bejegyzést), de legkésőbb tízre úgyis ágyban leszek. De szerintem csak holnap fogok kitakarítani a szobámban, bár Anya már tegnap mondta. Rebellion rulZ.

Day-na-day-na, wanna be loved, Day-na, gonna take my wild chance. Day-na-day-na, freedom above, day-na day-na, I'm wild 'n dancing...

Ja, igen. A grafika részt még mindig nem hoztam meg, össze kéne gyűjtögetnem előbb a gépemről meg a netről, amik még megvannak (sajna úgy érzem, már elég sok nincsen, mert én hülye imagerzre töltöm fel a dolgokat *facepalm*). DE! Azért nem voltam teljesen tétlen, felraktam az "Írásaim" modult, amibe felkerült egyelőre kettő nagyobb lélegzetvételű írás. Ugyan a Do it Chu-ra még várni kell (bár az eddigi fejezetek ugyanezen a néven fent vannak Merengő Fanfictionön is), de a legújabb napló-regény-valamim prológus amár olvasható. Nem olyan nagy dolog, na, de este remélhetőleg meghozom az első fejezetet is.

"Teljesen átlagos életet élek. Van három gyerekem, ezekhez tartozik kettő apa, bár csak az egyikkel élek, a másikat próbálom minél nagyobb ívben elkerülni. Van egy kutyám, két hörcsögöm, és egy mutáns ékszer-mocsári teknősöm. A mosogató lefolyója csöpög, azt hiszem, összemostam Vassily fehér ingét a piros melegítőmmel, és érzem, hogy mindjárt hívni fog az öcsém, hogy adjak neki egy kis pénzt. Apa panaszkodik, hogy túl régen látogattuk meg, az anyám azért panaszkodik, mert élek, ma három órára beleragadtam a dugóba, amitől megfájdult a fejem (nem a dugó, hanem a hátsó ülésen bömbölő és kiabáló gyerekek miatt), és majd éhen halok, de még két óra van vacsoráig. Élem az életem, a teljesen átlagos életem, egy csepp kivétellel - a maffiózók az életem."

Prológus - Know your enemy

Egyébként, Apucikám hazajött Franciaországból, ahol egy Síparadicosmban volt. Ez így tök jól hangzik, mintha gazdagok lennénk, csakhogy ő buszsofőr, és egy csoportot vitt ki tíz napra, ráadásul ő nem is síelt. "130 kiló vagyok, ha egyszer elesek, fel nem kelek többet, aztán kaput a szuvenírnek hozott csokiknak az angol utaimról, meg a Dzsásztin Bíber cédéknek", mondá úgy, mintha nem rühellném azt a könnyes-szemű tacskót, akinek akkora a pofája, hogy egy komplett indiai elefánt elférne benne. Csak tudnám, mire nagyzol ennyire. Bár, értem - az idióta rajongó kislányok. Most is, lecsukták, mert ittasan és drogosan vezetett, két nap múlva kiengedték, mit csinált? Integetett a rajongóknak, a kislánykák pedig olyanokat posztoltak, hogy "jaaaj, lecsukták, most mi lesz?! Szegééény!". Hát, szegény, biztos. Annyira rohadtul sajnálom, hogy letartóztatták. Csúnya, csúnya fakabátok! Pedig CSAK részeg volt és be volt drogozva! Ez igazán semmi. Szerintem keressük meg a jelvényszámukat, és lincseljük meg őket. Brühü. Szegény JB. Tényleg. Sajnálom.

Na mindegy, ennél több időt nem is szeretnék neki szentelni. Apa hazajött, bár nem hozott semmit ("ezek a rohadt csigazabálók egy csokit öt euróért adnak! Jó, hogy nem arra költöm el a fizetésem! Nesze, víz. Új korában hó volt. Kiteszed és megfagy, lesz igazi, Francia Alpokbeli jeged. Add el E-Bayen, vagy idd meg, nem tudom. De mondjuk lemoshatnád vele a tévét, elég dzsuvás"), de azért na. Ezt gondoltam megemlítem. Pénteken megy vissza megint tíz napra, ez csak azért jó, mert ilyenkor ebben az öt napban végig itthon szokott lenni, ami azt jelenti, hogy ő van állandóan lent a tévénél, és nem tudok nézni rajta semmit, mert neki nagy képernyőn kell bambulni, hogy a Szaturnusz hogyan fog felrobbanni x miliárd év múlva. Ja, amúgy közben alszik is, meg eszik, meg olvas, ő ilyen multifunkciós 4in1, jobb, mint anyám krumplireszelője, ami reszel, formát nyomhatsz benne, meg vághatsz kis szeleteket is, ráadásul ha el akarod venni a távkapcsolót, tuti, hogy felriad és "Nézem! Nézem!". Aztán kiviszem a kutyát, húsz perc múlva biztosan a gépnél van és pókerezik. Hihetetlenül gyors tud lenni.

Na mindegy, azért szeretem ám, bár azt szeretem a legjobban, ha nincs itthon, vagy ha mégis, akkor a szobájában van. Önző és kaki alak vagyok, tudom, de ha egyszer én csak annyit érzékelek az ittlétéből, hogy nem nézhetek tévét, leordítja a fejem, ha nem veszek papucsot, ráadásul mindig talál valamit, amiért lecseszhet (egyszer azért, mert felkelt, és nem volt kivasalt inge, és én miért nem vasalok neki - ha nem lettem volna besz*rva, biztos közöltem volna vele, hogy "Nem a csicskád vagyok, nem a cseléded, nem a bejárnőd, hanem a lányod, csak azért, mert nőnemű vagyok, még nem kell, hogy kiszolgáljalak", de így csak addig néztem a padlót, és próbáltam nem elbőgni magam, ameddig nem jött a mama, hogy ő majd kivasalja), akkor nem olyan meglepő...

Apa jófej, tényleg, vicces, okos, csak kissé nagyon el lett szúrva a nevelése a nagyanyám által, hozzá van szokva, hogy mindent a segge alá raknak, sőt, elvárja, hogy így legyen, de ő egyébként a nagyon, nagyon szükségesen kívül meg sem mozdítja még a kisujját sem. Értsd: öt éve költöztünk be ebbe a házba, félig hóm méd verzsönben ment a dolog, szóval, Apa haverjai segítettek. Az ajtóknál a purhab a legtöbb helyen még mindig látszik, mivel nem lett kiglettelve. Anya milliószor szólt neki, de semmi, majd inkább ketten nekiálltunk megcsinálni. Apa hazajött, nézte, hogy mit csinálunk, majd megkérdezte, hogy "Fent is megcsináljátok, ugye?". Na igen, ő már csak ilyen kis segítőkész. Úgy gondolja, hogy a teendőit letudja azzal, hogy dolgozik, pénzt ad haza (bár azt az egészet elviszi a sok hitel, ami fel lett véve, meg a számlák, sőt, ő még kér Anyámtól pénzt, mert köbö két nap alatt elszív egy doboz cigit, és rendszeresen le kell járnia a presszóba - nem alkoholista, ez tény, egyszerűen lemegy, mert ott vannak a haverok, megiszik két sört, de az is napi ötszáz forint, akárhogy nézzük).

Szóval, igen, ez Apám. Azért szeretem, mert, hát, kötelességem, és jófej is, ha kis adagokban kapom. Ez az öt nap szerintem kínszenvedés lesz, hacsak nem megy mégis dolgozni, vagy disznót vágni, vagy valamit csinálni. Azért igyekszem majd nem bedepizni.

Sziasztok!

Nos, ez a nap is elérkezett, hivatalosan is megnyílt a blogom. Még hiányzik három modul a menüből, a grafika, az írásaim és a cikkek, de az első kettőt igyekszem ma meghozni, tekintve, hogy hétvége van, időm meg mint a pelyva. No, akkor kezdjünk is bele a blogolásba.

Nem írnék ide is egy jó hosszú bemutatkozást magamról, elég gyorstalpalóban elolvasni, hogy Naomi néven futok, igazi nevem Noémi, tizenhét éves vagyok, legidősebb gyerek. Van két húgom, az idősebbel jól kijövök, csak két év van köztünk, a fiatalabb másik világ, általában kiakaszt. Van négy macskám, akik nem is az enyémek, csak az egyik, vagyis, kettő, de az egyik azt sem hagyja, hogy megsimogassam. Stupid Catfidence. A legjobban a világon talán a kutyámat szeretem, ami így elég érdekesen hangzik, de na, ő mindig odabújik hozzám, megölelhetem, kimehetek vele futni, szóval, elvagyunk egymással. És egyébként is, olyan aranyos fülei vannak! Maya névre hallgat és labrador. Építésznek készülök, nincs sok barátom, de velük nagyon jól elvagyok, és imádom az osztályom, valahogy sikerült igazi közösséggé kovácsolni, ami nem mindenkinek jön össze- nem mintha az én érdemem lett volna, de azért jó így fogalmazni.
Nagyjából ezek voltak a fontos infók.

Nálatok milyen az idő? Itt jelenleg harminc centi hó van jobb helyeken. A félig kész tóban derékig elsüllyedtem.

Jelenleg ugye hétvége van, ami nálam azt jelenti, hogy egész nap itthon ülök és olvasok, írok vagy filmet/sorozatot nézek. Forever alone. Azért ennyire nem rossz ám a helyzet, szoktam eljárni, de inkább hétfőtől péntekig, mert imádok két napig nem csinálni semmit, ilyenkor feltöltődöm a következő dolgos hétre, szóval, azért elég nagyrészt szabad a választás. Néha azt kívánom, bárcsak ide, a szomszéd faluba jártam volna általánosba (ötödikes koromban költöztünk ki, Anya pedig azt mondta, három évre fölösleges átiratkozni), mert akkor lennének itt ismerőseim, akivel szórakozhatok - így a legközelebbi is negyven kilométerre lakik tőlem, és nem fog átjönni csak azért, hogy húsz percre kimenjünk hógolyózni. Amit egyébként megígért, de majd az iskola udvarán fogjuk lenyomni - miután a teremfestés két hónapja alatt az egyik haverom, Laci képes volt pizsamanadrágbon és zokniban ecsetet mosni a lányvécében, miközben Dancing Queent énekelt, már semmin nem lepődnek meg az emberek).

Szóval, ráérek írogatni. Jelenleg épp nem nézek semmilyen sorozatot, mert kivégeztem mindet (a Sherlockot két nap alatt), szóval, szerintem belekezdek majd a történetem megírásába. Általában ficceket szoktam írni, és ez is az lesz részben, méghozzá a Safe című filmhez, de igazából, csak néhány mellékszereplőt emeltem ki és építettem be a saját világomba, szóval... Igen. Egyébként az orosz maffia életéről fog szólni New Yorkban... Meglátjuk, mennyire jön össze.

Mit is írhatnék le? Az osztályfestésről külön bejegyzést szeretnék, mert az aztán megér egy misét, ráadásul addigra szerzek normálisabb fotókat, de akkor elmondanám, hogy tegnap voltam Vivivel bevásárolni - ő a legjobb barátnőm. Ide-oda flangáltunk a New Yorker és a C&A között, mert nem tudtuk eldönteni, hogy mi tetszik jobban, az egyik őr el is kérte a táskánkat, hogy átnézhesse (nem is értem mi a fura abban, ha két tinédzserlány sugdolózik és néha hangosan felnevet *angyali mosoly*), végül szereztem egy pulcsit, egy farmert és négy pólót. Na, és ez volt a szülinapi-karcsonyi pénzem. Kész. Puff. Kaput. Nyista. Ennyi volt. Zéró. Nó mór. A New Yorkert nem az én pénztárcámra találták ki, de ha egyszer annyira megtetszettek a képen látható mindenfélék...! Egyébként nem szoktam oda járni vásárolni, mert nincs nekünk annyi pénzünk, hogy csak úgy hétezer forintért vegyünk pulóvert, de most leárazás volt, gondoltam, próba cseresznye...

Egyébként, ha belegondolok, hogy háromszor ennyi ruhát vehettem volna, ha nem veszek egy új mobilt, ami egyszerűen annyit ér, mint etióp kisgyereknek a Norbi Update csomag, én legszívesebben a földhöz vágnám, de attól nem lesz jobb. SOHA NE VEGYETEK NOKIA LUMIA 520-AT! Vagyis, vehettek, csak akkor legyen hozzá netetek. Mert nincs fájlkezelője. Ki az az idióta, aki fájlkezelő nélkül hoz össze egy mobilt?! Van viszont rajta beépített Áruház funkció, mindent onnan tudsz letölteni, a gépedről nem. Persze, lehet rá rakni Android rendszert, lehet okoskodni, de aztán ha tönkremegy, csak az eredeti Windows 8-as operációs rendszerrel veszik vissza, ha elrontottad, vége a harmincezernek, amit egyébként rohadtul nem ér meg. Igaz, van rajta nyolc giga belső memória, ami tök jó, van rajta hatmillió videóm, 495 zeném, két filmem, és egy rahedli képem, ráadásul gyors is, de kiakaszt, hogy nem tudok játszani rajta :( (Igen, ez is amolyan első világbeli probléma, még akkor is, ha mi a másodikba tartozunk. Minthogy nem záródik a pénztárcám, mert túl sok pénz van benne, vagy nem tudom eldönteni, hogy Audi A8-at vegyek, vagy BMW x6-ot - mondjuk, ilyen problémáim nekem sincsenek, örülök, ha tudok félévente egyszer moziba menni.)

Na mindegy, Az oldalt látható ruhákat vettem, egészen jók, a feliratos cuccok a gyengéim :D Mivel az egyedi és vicces pólókat szeretem leginkább, azon is elgondolkodtam, hogy veszek egy rahedli, sima, mintátlan pólót, amiknek azért jó a szabása (kínaiban köbö háromszáz forint darabja), és csináltatok egyedi pólót, ami úgy 1500 forint körül van, helytől és mintától függően. De olyan menőket csinálnak külföldön!

Ilyen pólókat biztosan csináltatni fogok, ha megszerzem a diplomámat (klikk nagyobb képért, automatikusan új ablakban nyílik meg):

Nagyon kreatívak az emberek :D És hát igen... Ne tudjátok meg, milyen hajrá megy itt is félévkor, amikor le kell adni a rajzokat, ha egyet kihagysz, megbuktál. Lényegtelen, hogy mit, ha csak egy lényegtelen kis ábragyűjtemény-foszlányt, akkor is, ez pedig még csak szakközép. Vannak olyan tanárok, akik nagyon keményen fognak, ilyen volt kedves előző rajztanárunk, akit nem neveznék nevén, de rendszeresen csinált olyat, hogy nézi, nézi, elmagyarázza, hogy ez nem jó, majd fogta a vastag vörös filcecskéjét, és lazán áthúzta az egész rajzot. Amivel te amúgy hét órán keresztül dolgoztál. De neki nem jó, mert fél milit elcsúszott a tégla. Az a vicc, hogy mindig a KKT-re (kisméterű tömör tégla, tudjátok, amiből a kerítések szoktak lenni, 25x12x6,5 cm) bukik ki, pedig abból manapság kéményt sem raknak, nemhogy házat... De mindegy.
A tavalyi tanáromat bírtam nagyon, a drága tanár úr igazából nem is építésztanár volt - építész is, tanár is, de építészetet szó szerint gyakorolta, saját irodában, és egyébként a szakiskola kőművesrészlegét vezette. Általában bejött húsz perc késéssel a duplaórára, elmondta, hogy ezt és ezt csináld, majd lelépett. Mármint, ez volt az elején. A végén olyan is volt, hogy be sem jött órára, csak később szóltak a másik csoportban lévők, hogy látták elhajtani autóval :D Mindegy, amúgy jó fej volt, bírtuk, jó real life sztorikat mesélt.

No, most hirtelen ennyit akartam írni, ha később sikerül feltennem a grafikáimat, annak esetleg szentelek még egy bejegyzést, illetve a sztorimnak is.

Bye-bye~